A sárgászöldet és az ibolyát látjuk a legjobban
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságVörös, kék, sárga – állítólag ezek az „alapszínek” Valóban így van? Már gyermekként megtanultuk, hogy bizonyos színeket csak mások – nevezetesen a három alapszín – keverésével tudunk előállítani: az ibolyát például a kék és a vörös ötvözésével. Sajnos azonban ez az állítás hamis. Valójában minden színt elő lehet állítani három tetszőleges tónus keverékéből, amennyiben ezek spektruma elég távol áll egymástól. A magazinnyomtatásban, ami képes a világ minden színét visszaadni, a „tiszta” sárga mellett még olyan színeket is alkalmaznak, mint a cián (a kék helyett) és a magenta (a vörös helyett). A retinán elhelyezkedő csappigmenttípusok – amelyekkel a szem a színeket érzékeli – pedig három hullámhosszú fényre a legérzékenyebbek: a sárgászöldre, a zöldre és az ibolyára.
Az az állítás, hogy három alapszín létezik, azért sem igaz, mert a színeket az agyunk mélyén nem hármas, hanem négyes csoportokban dolgozzuk fel – komplementer színekként, amint azt Ewald Hering fiziológus megállapította. A vöröset például különösen jól érzékeljük zöld, a kéket a sárga háttér előtt, és ezek a színek különösen ilyenkor tűnnek nagyon tisztának. Neurológiai szempontból tehát – ha ragaszkodunk az alapszín meghatározásához – nem három, hanem négy alapszín és ezek kombinációjáról van szó.
