Azonosítás a jövőben
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságIndia arra készül, hogy a modern államhoz vezető egyik lépcsőfokot átugorja: igazolványok helyett 2010 szeptembere óta az indiaiak csak egy számot kapnak, amellyel egy gigantikus adatbankból az ujjlenyomatuk és az íriszscan adatai lehívhatók, és megtörténhet az azonosítás.
Ez a világ legnagyobb biometria-projektje, amelynek hatalmas erőfeszítései – a világ népességének hatoda Indiában él! – a holdraszállással mérhetők. És amelytől az indiai politikusok hatalmas növekedési potenciált várnak országuk számára. Eddig ugyanis csak minden huszadik indiai rendelkezett útlevéllel, az 1,2 milliárd lakosból csak 33 millió fizetett jövedelemadót. És ennek még a harmada sem rendelkezett lakossági folyószámlával. A legtöbb indiai nem fér ahhoz hozzá, amit a közgazdászok „formális gazdaságnak” hívnak: napszámosként gürcölnek, akinek nincsenek papírjai, nem tud folyószámlát nyitni, és még csak mobiltelefonra sem tudnak szerződést kötni. Se biztosításuk, se nyugdíjjogosultságuk nincs. Röviden: több százmillió ember egyszerűen láthatatlan az indiai állam számára. Állami segítségből, ha egyáltalán kapnak, csak alamizsna formájában részesülnek gyakran olyan korrupt hivatalnokoktól, akik néhány zsák rizst osztanak szét, az állammal szemben viszont ennek többszörösét adják meg.
Amikor Nandan Nilekani multimilliomos 2008 végén közzétette „Imaging India” című könyvét, az „indiai reneszánsz”-ról szóló víziójának középpontjába a különleges azonosító számot állította. Ha minden indiai rendelkezne egy ilyen számmal, az emlékeztetné őt a jogaira és kötelességeire, mint állampolgár. Ez a szám mindenki számára lehetővé tenné, hogy tulajdonát banki jóváírás formájában kezelje, és így rúpiamilliókat vezetne vissza a pénzforgalomba, amelyek eddig a matracban lapultak. Egyidejűleg ezek az azonosító számok megnehezítenék a korrupció terjedését, mert a segélyeket közvetlenül az egyes jogosultak számlájára utalhatnák.
Pár hónappal a könyv megjelenését követően az indiai kormányzat útjára indított egy programot, amelyet Aadhaar-nak neveztek el, ami annyit jelent: „fundamentum”. A projekt szimbólumaként a parlamenti képviselők egy ujjlenyomatot választottak, amely felett felkel a nap. A műszaki igazgató becslése szerint a 2014-es évtől az Aadhaar-munkatársak évente egymillió ember adatait rögzítik majd.
