"Egy nagyvállalat teljes közép- és felső vezetői csapatának több napon keresztüli vezetőfejlesztése során minden csoportban szóba hoztam a kiégést (burnout). Hogy vajon ismerik-e környezetükben (akár vezetőtársaik, akár beosztottaik) a kiégetteket? Felismerik-e egyáltalán a jeleket? Amikor néhány ilyet említettem, többen elsápadtak.
Aztán rosszul lettem a héten. Épp az egyik vezetőfejlesztő program után. Szédülni kezdtem, homályosan láttam. Váratlanul ért. Bár tudtam, hogy az idei évben csak 60%-os a teljesítőképességem a korábbi műtétem, lassú felépülésem, s több egyéb trauma után, de mégis váratlanul ért. Azt hittem, hogy már jól vagyok. Csakhogy a jelek mást mutattak. Megijedtem.
Utána néztem a jeleknek. Csak nem kiégtem? Merthogy voltam már kiégett (önmagában a kiégés nem gond, ha vissza lehet fordítani). Ezt akkor nem, csak utólag tudtam meg. Visszagondolva – nem lepett meg. Most azonban a jeleket ismételten elolvasva az jutott eszembe, hogy a következő programomba biztosan beépítem bővebben a kiégés ismertetését" - írja Dara Péter.
