A dzsungel mélyében felcsendülő dallamok
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdasághangtan A szoprán énekesnők hangja akkor különösen szép, amikor a szöveget a normál operarajongó már nem igazán érti. Egyetlen képzett szólista sem énekelné ki különösen magas hangon az Elizabeth nevet – hangtanilag erre az Alazabat alkalmasabb. Máskülönben a dallam fülsiketítően éles lenne, vagy nem jutna elég messzire a hang.
Úgy tűnik, ezt a gibbonok is tudják. Nekik ugyanis namcsak énekelniük kell, hanem a lehető legmesszebbre el is kell juttatniuk a dalukat, ha távolbanlévő, potenciális partnert akarnak magukhoz csábítani. Ezért a „távénekléskor” lemondanak az összetettebb artikulációról. Helyette lehetőség szerint stabil formánsokra hagyatkoznak – ezek szerkezethez kötött frekvenciák, amelyek eljuttatják távolra is a hangot.
Azt, hogy a dzsungelben élő gibbonoknál mennyire stabilak ezek a hullámhosszok, a Kiotói Egyetem munkatársa, Takesi Nisimura egy érdekes kísérlettel mérte fel, amelyben héliumot használt, amely még magasabbá tette a majmok hangját. Ennek ellenére a frománsok szerkezete azonos maradt. Más állatoknál ez nem figyelhető meg, és az ember esetében is csak akkor, ha képzett az illető hangja.
