Chávez feladta a leckét

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság

Egyik legszínesebb, egyben legvitatottabb politikusától búcsúzik a világ. Venezuelában azonban az a kérdés: folytatható-e Hugo Chávez államosításon alapuló, az olajbevételekből bőkezű szociálpolitikát vivő gazdaságpolitikája.

Gyükeri Mercédesz

2013.03.06, 19:00

Egyhetes gyászt rendeltek el Venezuelában azt követően, hogy meghalt az ország államfője, Hugo Chávez. Az 58 éves, az országot 1998 óta vezető politikus rákbetegsége két éve tudott volt, és miután állapota 2012 végén újra rosszabbodott, aligha hitt bárki felépülésében. Halálát a piacok is beárazták már: a helyi részvénypiac az elmúlt két évben világszinten is rekordnak számító hatszoros emelkedést tudott produkálni. Nem véletlenül: Chávez a példaképe, Simon Bolivár után elnevezett államstruktúrája elnöki hatalma kiterjesztésén, az országban működő nagyvállalatok és bankok államosításán alapult, a piac pedig abban reménykedik két éve, hogy távozása változást hoz el.

A hatalmat ideiglenesen Chávez bizalmasa, Nicolás Maduro alelnök veszi át. Vélhetően a buszsofőrből – és közlekedési szakszervezeti vezetőből – alelnökké avanzsált politikus lesz a kormányoldal elnökjelöltje is a harminc napon belül rendezendő elnökválasztáson is.

Külügyminiszterként Madurónak komoly szerepe volt annak az USA-ellenes koalíciónak a kialakításában, amelynek hangadója Mahmúd Ahmadinezsádnál és a Castro-testvéreknél is nagyobb hangerővel Chávez volt.

Az is valószínűnek tűnik, hogy vele szemben az őszi választáson csúfos vereséget szenvedett Henriqe Capriles áll majd ki. A mirandai kormányzó kihasználhatja azt, hogy a chávizmus fő erejét a karizmatikus Chávez adta, esélyeit azonban csökkeni, hogy az ellenzék kohéziós ereje is kimerült abban, hogy az államfő politikáját bírálták – emlékeztet elemzésében a Wall Street Journal.

Chavez a hatalomban

1992. február: Letartóztatják, miután a hadsereg más vezetőivel puccsot kísérel meg Carlos Andrés Pérez elnök ellen

1998. december: A szavazatok 56 százalékát megszerezve nyeri az elnökválasztást

1999. január: Az államfő számára a korábbinál szélesebb jogköröket biztosító alkotmányt fogadnak el

2000. július: Újabb hatéves periódusra választják meg, pártja biztos többséget szerez a parlamenti választásokon

2002. április: Az olajipari dolgozók sztrájkját követően puccsot kísérelnek meg ellene.

2002. december–2003. január: Az olajexportot bénító (29 százalékos GDP-csökkenést okozó) megmozdulások leállítása érdekében a PDVSA állami olajcég 18 ezer vezetőjét bocsátja el. Az árfolyam rögzítésével stabilizálja a bolivárt.

2004. augusztus: Az ellenzék által kezdeményezett népszavazáson a választók 58 százaléka úgy döntött: Chávez megtarthatja elnöki hatalmát

2005. április: Visszamenőlegesen módosítanak több mint 30, olajcégekkel még a kilencvenes években megkötött állami szerződést. A cégeket arra kényszerítik, hogy vegyesvállalatot alapítsanak az állami PDVSA-val, amelyben az állami cég a többségi tulajdonos.

2007. január: Államosítja Venezuela legnagyobb telekommunikációs és áramtermelő cégeit. Úgy nyilatkozik: a nemzeti banktól elveszi maradék függetlenségét is

2007. december: Chávez alulmarad az alkotmánymódosításról szóló referendumon

2008. április: Állami kézbe veszi a világ három legnagyobb cementipari cégének Venezuelában működő leányvállalatát, majd a Ternium acélgyártó, illetve a Banco Santander helyi cégét.

2008. december: A három legnépesebb állam élére ellenzéki jelölt kerül, Chávez a kongresszusi többségre számíthat

2009. január: Népszavazás szentesíti az elnök újraválasztására vonatkozó korlátok eltörléséről szóló javaslatát

2010. október: Államosítja a legnagyobb független petrolkémiai céget, a Venocót

2011. június: Bejelentik, hogy Chávez rákos

2012. október: Negyedszerre is megnyeri az elnökválasztást

2012. december: Rákbetegsége kiújulása miatt Kubába utazik. Január 10-i beiktatására sem tud visszatérni.

2013. március 5.: Helyettese, Nicolás Maduro jelenti be az 58 éves Chávez halálát

Bárki is vegye át a hatalmat, felemás országot örököl. Az olajár emelkedésének köszönhetően – és az államosítás miatt – az elmúlt években jelentősen nőtt a világ legnagyobb, 300 milliárd hordósra becsült kőolajkészlete fölött élő ország bevétele. Ez rendkívül bőkezű támogatáspolitikára (és literenként 10 forint körüli üzemanyagárra) adott teret Cháveznek, megalapozva rendkívüli népszerűségét a szegények körében. Nem véletlen, hogy Capriles 20 százalékos minimálbér-emeléssel próbálja megnyerni a volt elnök híveit. Ám árnyoldala is van a privát szféra elsorvasztásának: a bolivár folyamatos leértékelése, a húsz százalék körüli infláció, a tragikus állapotban lévő infrastruktúra miatti áramkimaradások, a valutahiány miatt üresen tátongó élelmiszerboltok és a burjánzó korrupció és a 90 milliárd dolláros külső államadósság komoly feladatot adnak az új vezetésnek.

Komoly bizonytalansági tényező az is, hogy az ország bevételének nagy részét az olaj adja. 2011-ben ez 60 milliárd dollár volt, ám ennek alakulása nagyban függ az olaj világpiaci árától is. Ráadásul a kitermelés is csökken részben a recesszió, részben az olajmezők elöregedése miatt: amíg két éve még napi 2,7 millió hordót produkáltak, 2012-ben már csak 2,5 milliót. Elemzők szerint a kitermelés akár ennek a dupláját is elérhetné, ám ehhez arra lenne szükség, hogy a társadalmi béke szempontjából elengedhetetlen szociális juttatások helyett a termelőhelyek felújítására költsön a caracasi kormány.