Coaching: kilépni a komfortzónából

– A TEDxDanubián a coachingről fog előadni. Hogyan lehet erről beszélni anélkül, hogy kiadná az ügyfelei legféltettebb titkait?
– Magáról a módszerről lehet beszélni anélkül, hogy személyes információkat adnánk ki. A TEDxDanubián egy példán keresztül mutatom be, hogyan képes az ember meghaladni önmagát, kilépni a sémáiból. A példát a londoni olimpiáról hozom, ahol a magyar női vízilabda-válogatott coach-a voltam.

– Manapság vízilabdaedzők vezetői szemináriumokat tartanak, az üzleti coach-ok pedig sportolókat „edzenek”. Mi az átfedés a két terület között?
– Merész András vagy Kemény Dénes nagyon magas szintű vezetői tapasztalatokkal rendelkeznek, ezért van mondanivalójuk az üzleti világ számára – és fordítva: ők is meríthetnek más vezetői módszerekből. Nyugat-Európában régóta dolgoznak coach-ok a sport területén. Én is úgy dolgozom a válogatottal, mint egy menedzsment teammel (hatékonyságnövelés, teamépítés, teljesítményértékelés). De azért vannak eltérések. A sportban azonnal mérhető a teljesítmény, azonnal megmutatkozik a hiba és a kiválóság.

– Nagy sikerű könyve, A belső harcos útja, mondhatni, az ön szakmai credója, hiszen maga is foglalkozik harcművészettel. Nem túl leegyszerűsítő harcként gondolni az önfejlesztésre? Hiszen így a „lágyabb skillek” a háttérben maradnak.
– A szeretet vagy a tisztelet a „leglágyabb skillek”, mégis fontos szerepük van a coaching során. Nem hiszem azonban, hogy a coach jó munkát végezhet konfrontáció, jégtörés nélkül, mert az ügyfélnek érdeke, hogy néha erős visszajelzéseket kapjon. Ezek jellege, formája változó. Én néha az edzőterembe is elhívom az ügyfelem, hogy a komfortzónáján kívül is lássa önmagát. A tatamin testközelben tapasztalhatja meg a vezető határait, a kiszolgáltatottságot, a közelség félelmetes élményét. A vezetők nagyon hálásak ezekért a tapasztalatokért, hiszen a vállalati élet sokszor steril, áttételes közeg. A fizikai harc egészen új élmény számukra.

– Van olyan készség, amihez csak a sport segíthet hozzá? Mondhatja azt egy ügyfelének, hogy sportoljon?
– A sport éppúgy része kell legyen a vezető életének, mint a gondolkodás, a tanulás vagy az evés. Nincs ma már csúcsteljesítmény aktív mozgás nélkül. Senki sem képes megteremteni az intenzív jelenlétet, az értő és befogadó figyelmet mozgás, fizikai terhelés nélkül. Sport nélkül dekoncentrált, feszült, agresszív lesz mindenki, aki nagy terhelés alatt él és dolgozik.

– Az állandó csúcsteljesítmény kényszere vezethet kiégéshez?
– Harminc felett a kiégés a legfélelmetesebb árnyéka a vezetői létnek. Gyakran találkozom kiégett, vagy kiégésközeli állapotban lévő felsővezetőkkel. A vezető sokszor nincs tudatában annak, hogy telített lélektani állapotban van, elfáradt, nincs már belső motivációja. Ennek a hatása nagyon megterhelő a környezet, a munkatársak és a család számára is.