Legyünk otthon a házi irodában!

Kutatók véleménye szerint egy mai, munkavégző korba lépő ember élete folyamán legalább háromszor fog pályát módosítani, történjen ez akár saját akaratából, akár kényszerűségből. A körülmények hatására egyre többen fognak önálló vállalkozásba, aminek következtében saját elképzeléseik alapján kell munkahelyi környezetüket megtervezni és kialakítani. Sokszor a nulláról – a lakás egyik üres szobájából – kénytelenek elindulni, többek között ezért sem mindegy, hogy milyen szempontok alapján választjuk ki ennek az irodának a helyét.

Amikor a lakásunkban kialakított munkahelyről beszélünk, külön kell választanunk, hogy ez a napi „nyolcórás” munkavégzésünk színterét, vagy a világhálós-számítógépes kapcsolattartás lehetőségére épülő, a napi munkavégzésen felüli „többletmunkáét” jelenti-e. Az első esetben törekedjünk arra, hogy minél jobban elszeparálódjunk. A kényszerű kettősségből adódóan célszerű, ha munkavégzésünk színterére „rácsukhatjuk az ajtót”. A legideálisabb megoldás természetesen a külön dolgozószoba, amit az esetleges ügyfelek miatt praktikus a bejárat közelében kialakítani. Helyhiány esetén társíthatjuk a vendégszobával, végső esetben a nappaliban is elhelyezhetjük. Jó megoldást jelenthet az elkülönítésre egy tolóajtó is. Más a helyzet, ha csak munka utáni „dolgozósarokról” beszélünk. Ilyenkor gyakran költöztetjük a nappali egyik részébe a munkaasztalt, ahonnan fél szemmel a tévét is figyelemmel lehet kísérni. Egyre több nappaligarnitúrához készül számítógépes elem is – például lecsukható faredőnnyel –, feltehetően az említett igények is motiválják a gyártókat.

A lakásban létesülő munkahelyeknek nyilvánvalóan megvannak a korlátai, tehát túlzott bővítés nemigen jöhet szóba, ha a munkavégzésben, tevékenységi körben valamilyen változás következik. Szerencsésebb esetben, ha például a szuterénben, vagy a tetőtérben van a dolgozó, ott esetleg lehet bővíteni, ekkor azonban már inkább önálló irodáról beszélünk. Ha bővíteni kell, az általában túlnő a lakás adta kereteken. A struktúraváltás egy íróasztalos, számítógépes feladatkör esetében nem számottevő, ezzel szemben valamilyen termelő tevékenységet már nehéz harmonikusan a lakás kereteibe beilleszteni. Ilyenkor az elkülönített munkahely javasolható.

Az otthoni iroda berendezésénél nem szabad elfeledkezni néhány lényeges ergonómiai szempontról, s nagyon fontos, hogy ezek jelentőségét ne becsüljük alá. Ne elégedjünk meg az otthonunkban fellelhető, de nem erre a célra készült bútorok használatával (például munkaszék helyett étkezőszék), mert ez hosszú távon megbosszulja magát. Egy rossz szék pár órás használata után feszültekké, fáradtakká válunk, ami a munkánkra is kihat. A túl közel elhelyezett monitor a szemünket teszi tönkre, ugyanúgy, mint a nem megfelelően árnyékolt képernyő. Azt is számításba kell venni, hogy a legtöbb irodabútor általában nehezen illeszthető be a lakás többi darabjai közé. Aki nem engedheti meg magának, hogy a vágyai szerinti bútort megvegye, vagy megcsináltassa, az próbáljon meg a kiegészítőkkel (szőnyeg, lámpa, függöny) játszani, amiknek hatására oldottabbá, könnyedebbé tehető egy egyébként merev, jellegtelen atmoszférájú munkahely. A tárolóhelyek, kiegészítő asztalok számát kell a legtöbb esetben később bővíteni, ezért kezdettől fogva érdemes az egyszerű, nem túl feltűnő, sokáig piacképes bútorcsaládokban gondolkodni.

Kezdetnek néhány régi bútordarab is megteszi

Induláshoz néha elég lehet egy szerény ráfordítással kialakított zug, például a kanapé takarásában a nappali végében. Egy kellemes formájú növénydekoráció, néhány egyedi irattartó otthonossá formálhatja a dolgozósarkot. A színnel egységesített, akár magunk által készített, átfestett bútorok tökéletesen funkcionálhatnak, amíg az „üzlet beindul”, s akkor majd, lépésről lépésre átalakíthatjuk a home office-t is a lehetőségeknek és igényeknek megfelelően.