Patricia Petibon és a Münchener Kammerorchester

Mendelssohn: h-moll vonósszimfónia, No. 10

Britten: Les Illuminations – Színvázlatok, szopránra és vonószenekarra

Verdi: e-moll vonósnégyes

Purcell: Dido és Aeneas – Dido búcsúja

Az ünnepelt francia szoprán a régizene

specialistájaként alapozta meg világhírét. William Christie „fedezte fel”,

1996-ban a Párizsi Operában Rameau Hippolyte et Aricie című operájának egyik

kis szerepét formálta meg varázslatosan. A következő években a régizene olyan

nagy egyéniségei foglalkoztatták, mint Sir John Eliot Gardiner, Nikolaus

Harnoncourt, Sir Roger Norrington, Christophe Rousset vagy Marc Minkowski. Az

elmúlt évtizedben Petibon sikerrel hódított meg Mozart-, Donizetti- és Richard

Strauss-operaszerepeket, 2010-ben pedig Berg Luluját énekelte Genfben,

Salzburgban és Barcelonában. Egyik kritikusa szerint Patricia Petibon hangja,

énekkultúrája rendkívül sokszínűvé, flexibilissé vált az elmúlt évtizedben,

erre a fejlődésre, változásra kevés pályatársa lenne képes. 2008-ban jelent meg

első önálló árialemeze (Amoureuses), mely a következő évben elnyerte a BBC

Music Magazine „Legjobb operalemez” díját. 2010-ben olasz barokk áriákból

készített, Rosso című albumát az Andrea Marcon vezette Velencei Barokk

Zenekarral vette fel. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy harmadik szólólemezének

(Melancolía) anyagát spanyol zarzuela-dalokból és áriákból állította össze.

Budapesti fellépésén a hat évtizede alapított Münchener Kammerorchester kíséri.

Az együttes az elmúlt években – rendkívül kreatív műsorfilozófiájának

köszönhetően – Németország egyik legizgalmasabb és leginnovatívabb együttesévé

vált.