Ferenc pápa, az egyház könyvvizsgálója

Akármilyen kis államot vezet, a vatikáni titkár hatalma vetekszik bármelyik nagy ország vezetőjével. Így innen nagyot lehet bukni is, ám ez épp annyira nem jellemző, mint az, hogy egy pápa önként távozzon tisztségéből. Az elmúlt hónapokban azokban mindkét dolog megtörtént: XVI. Benedek távozása után most utóda, Ferenc pápa eltávolította tisztségéből Tarcisio Bertonét, a Szentszék titkárát.

A lépés az új pápa által elindított megtisztulási folyamat eddigi legkeményebb döntése volt, ennek ellenére igazából nem lepett meg senkit. Bertone legnagyobb hibájának azt rótták fel, hogy szabad utat engedett egyes lobbicsoportoknak – jól értesültek annak idején azt is tudni vélték, hogy XVI. Benedek pápa lemondásának is ez állt a hátterében. Az sem lehet véletlen, hogy Ferenc a 79-ik évében járó bíboros helyett egy 21 évvel fiatalabb vatikáni diplomatát nevezett ki titkárának. Pietro Parolin érsek 58 éves korára ráadásul – ellentétben elődjével – komoly hírnévre tett szert diplomáciai körökben is: megfordult Nigériában, Mexikóban, Észak-Koreában és Vietnamban, a második iraki háború kitörése után a Közel-Keleten élő keresztények védelmének nem túl hálás feladatát bízták rá, 2007-ben Pekinggel tárgyalt a kínai keresztények helyzetéről. Az elmúlt négy évben pedig Venezuelában teljesített szolgálatot. A dél-amerikai ország tavasszal elhunyt karizmatikus vezetője, Hugo Chávez szívesen tetszelgett a jó katolikus szerepében, ám igen erélyesen reagált az egyház részéről érkező kritikákra. A Vatikánon belüli viszonyokat jellemzi, hogy Parolin a kényes caracasi missziót azzal érdemelte ki, hogy kiesett Bertone bíboros kegyeiből.
Mindeközben utóbbi biztos kézzel irányította a Szentszéket, talán túl biztos kézzel is, hiszen őt tartják felelősnek bizalmas iratok kiszivárogtatásáért, amelyet a sajtó Vatileaks-botrányként emleget, vagy éppen az IOR vatikáni bank pénzügyi botrányáért.

A titkár ugyanis egyben az 1942 óta működő, a világ legtitkosabb pénzintézeteként számontartott IOR-t felügyelő bíborosi bizottság elnöke is, ami bizonyára nem tesz jót későbbi megítélésének. A pénzintézet az elmúlt években soha nem látott botránysorozatba keveredett bele, olyannyira, hogy januárban a bankkártyaforgalmat is letiltották a Vatikán területén, annak ellenére, hogy XVI. Benedek december 30-án – a „pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen” kiadott rendelkezésében – már erősítette a pénzügyi hatóságok hatáskörét.

Ferenc pápa egy hónappal ezelőtt saját kezdeményezésére (motu propriu) kiadott apostoli levélben tovább szigorította a Szentszék pénzügyi intézményeinek ellenőrzését, kiterjesztve a hatóságok jogkörét valamennyi vatikáni pénzintézetre. Nyár közepén az egyházfő egy pénzügyi biztonsági tanácsot is felállított Peter Brian Wells prelátusnak, a szentszéki államtitkárság általános ügyeivel megbízott tanácsosának a vezetésével. A bizottságban helyet kapott a Vatikán több vezetője, köztük a főügyész és a csendőrség parancsnoka, ellenben nem volt köztük a most leváltott titkár. A pápa különleges jogokkal ruházta fel a tanácsot: hozzáférést biztosított minden szükséges adathoz, amelyeket akár a banktitok megsértésével is kötelesek biztosítani számukra a vatikáni hivatalnokok. Ha ez nem lenne elég, a pápa azt is világossá tette dekrétumában: a vizsgálat eredményeit közvetlenül vele kell megosztaniuk.

A kényszerű lépés előzménye az volt, hogy a HSBC bank augusztus elején zárolta a Vatikán számláját. A brit óriásbank részéről indokolt az óvatosság, mivel tavaly 1,9 milliárd dolláros bírság megfizetésére kötelezték, miután kiderült: egy dél-amerikai leánya éveken át a pénzmosás melegágya volt. Ezt megelőzően, júniusban az olasz rendőrség pénzmosás vádjával őrizetbe vette Nunzio Scaranót, a Vatikán vagyonkezelőségének (APSA) egyik könyvelőjét, amint egy bérelt magánrepülőn próbált átcsempészni 20 millió eurót Svájcból Olaszországba. Nyilván szerencsétlen egybeesés, hogy két héttel korábban Scarano ellen amiatt indult nyomozás, hogy 560 ezer eurónyi, a vatikáni bankból kivett készpénzt próbált olasz bankokban elhelyezni – a pénzmosás miatt fel is függesztették az APSA-ban betöltött tisztségéből.

A botrányok ellenére Bertone elégedett munkájával. A szicíliai Siracusában vasárnap – egy nappal leváltása után – arról beszélt: 2006-os kinevezés óta „természetesen számos probléma akadt, főleg az utóbbi két évben, amikor támadások áradatába kerültem, kémek és viperák hálójába, de ennek sem szabadna elhomályosítani munkám pozitív mérlegét”.

Gyanús üzletek évtizedek óta

A Vatikáni Bank ügyei után először I. János Pál kezdett nyomozni 1978-ban. A pápa azonban kinevezése után 33 nappal meghalt. A gyanús halálesetet egy sokkal gyanúsabb követett négy évvel később, amikor csődbe jutott a velencei Banco Ambrosiano (BA). Az a pénzintézet, amely két dologról volt híres: egyrészt rengeteg egyházi ember nem csak saját, de gyülekezete megtakarításait is itt tartotta – nem hivatalosan kiérdemelve ezáltal a „katolikus bank” megtisztelő címet –, másrészt a betétállomány jelentős részét offshore cégekbe és egyéb befektetésekbe mozgatták át. Így tett az IOR is, miközben a Vatikán vezetői külföldi bankokba igyekeztek kimenteni adóköteles jövedelmüket. Mígnem Roberto Calvi, a BA vezetője fel nem hívta a figyelmüket az offshore-cégekre és -számlákra. Calvi ezzel az „Isten bankára” nevet érdemelte ki, ám a megtisztelő címet nem viselhette sokáig: a BA csődje után nem sokkal, 1982 júniusában egy londoni hídról lógva találták meg. Kiderült ugyanis, a BA nem csak vatikáni milliók tisztára mosásával foglalkozott, hanem a maffiától származó pénzekével is.