Boronkay Tamás (1945–2013)

Elment Boronkay Tamás. A Világgazdaság egyik meghatározó személyisége, hosszú évtizedeken át főszerkesztő-helyettese, vagy éppen felelős szerkesztője. Bármikor főszerkesztő lehetett volna. Tudása, tapasztalata erre determinálta. De ezt nem vállalta. A harcot, az első vonalban való sokszor lélekölő küzdést kerülte. Ő mindig békére vágyott, „csak” dolgozni akart. Újságot „csinálni”.

Egész életében pörgött. Vérbeli újságíró volt. Amikor mások már lehetetlennek érezték a nyomdába induló újság megbolygatását, Tamás gyorsan megcsinálta. Jól és gyorsan írt. Tudta, mi a lényeg, mi a lényegtelen. Szédületes tempóban dolgozott. Nehéz volt vele lépést tartani, de megérte: a végeredmény mindig őt igazolta. Tamás maga volt a Világgazdaság. Több mint negyven éven át.

Nem sokkal a lap alapítása után került a Világgazdasághoz. Akkor, amikor az üzleti híreknek már nagy volt az értéke, nyilvánossága azonban még csekély. Talán akkor alakult ki Tamásnak az a képessége, hogy minden helyzetből ki kell hozni a maximumot. Mindig több megoldás van. Igazi ötletember, kreatív személyiség volt. Jó volt vele, mellette dolgozni. Beindította az ember agyát, lelkesített. Egyik hírből jött a másik, a harmadik. És jól látta a jövőt. Mindig izgatták az újdonságok, a jövő nagy kérdései. Ezekről szívesen beszélt, gondolkodott, vitatkozott. Az élete a jövőről szólt.

Tamás most decemberben lett 68 éves. Életének majd’ kétharmadát lapunknál töltötte. Csak pár éve nyugdíjas. De nem az a lenyugvó féle, aki élvezi a békés semmittevést. Ő még tele volt tervekkel. Mindent megtett azért, hogy még sok tartalmas éve legyen. Halálra nem gondolt. Barátai sem. Ahhoz túl vitális volt, az agya frissen, gyorsan működött. Még sok teendője volt. Talán listázta is ezeket. Hiába. Ez most így sikerült. Kár. Nagy kár és nagy veszteség.