Amíg én vagyok a kormányfő, addig a már itt dolgozók jogai garantálva lesznek – üzente Theresa May brit miniszterelnök azoknak az uniós polgároknak, akik jelenleg az Egyesült Királyságban vállalnak munkát. A megnyugtatásra szükség is volt, miután May értésre adta a konzervatív párt kongresszusán, hogy a kilépésről szóló, legkésőbb 2017. március végén megkezdendő tárgyalások egyik fő pontja a bevándorlás lesz, és ennek ellenőrzéséről a britek maguk akarnak dönteni.
A kormányfő hamisnak nevezte a "puha vagy kemény Brexit" szembeállítást, a legtöbben mégis úgy értelmezték szavait, hogy kész a keményebb utat választani, vagyis London akkor is korlátozná az uniós polgárok beáramlását, ha ez esetben nem kapna szabad hozzáférést az egységes európai piachoz. Ezt erősítette az is, hogy May közölte: nem követik a norvég vagy a svájci modellt (e két országnak olyan megállapodása van az EU-val, ami magában foglalja az emberek szabad mozgását.)
A kemény Brexit lehetősége megijesztette a piacokat: a font több mint 1 százalékos eséssel megközelítette a kilépési népszavazás után július 6-án elért 31 éves mélypontját (délután 1,2818-nál is járt a dollárárfolyam). Átmenetileg ugyan segített a szeptemberi feldolgozóipari PMI, amely a maga 55,4 pontos értékével több mint két éve a legjobb hónapot jelezte, de utána ismét gyengülni kezdett a brit fizetőeszköz (a FTSE 100 indexet viszont éppen ez húzta felfelé, hiszen az exportőrök részvényei erősödtek).
A befektetőket nem csak az aggasztja, hogy mi lesz, ha a brit vállalatok – különösen a bankok – nem működhetnek majd úgy az EU-ban, mint most, hanem az is, hogy rengeteg a bizonytalanság a kilépési procedúra körül. A kormányfő ugyan jelezte, hogy számít némi előkészítésre a hivatalos kilépési nyilatkozat előtt, az Európai Bizottság azonban ma is azt hajtogatta, hogy addig nincs tárgyalás (bár brüsszeli sajtóértesülések szerint sok EU-illetékes pártolja a színfalak mögötti előzetes egyeztetéseket). Brit részről a problémák egy részét úgy akarják megoldani, hogy amikor majd visszavonják az uniós jogszabályok átvételéről szóló 1972-es törvényt, akkor egyszersmind be is építik az összeset a brit jogba (utána aztán tetszés szerint módosíthatják őket). Ez akkor történhet meg 2019 első negyedév végéig, ha az EU is tartani tudja a saját menetrendjét: először a tagállamok meg tudnak állapodni az irányelvekben – miközben jövőre Franciaországban, Hollandiában és Németországban választások lesznek –, utána lefolytatják a britekkel a tárgyalásokat, majd az eredményt a 27 tagállamból legalább 20 jóváhagyja, és az Európai Parlament is elfogadja. (Két év alatt ez páratlanul gyors lenne az uniós gyakorlatban.) Arról az EU-n belül sincs egyetértés, hogy a kilépési procedúrával egyidőben el lehet-e kezdeni a tárgyalást a kereskedelmi kapcsolatokról, vagy – mint azt a bizottság, illetve Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke hangsúlyozta – erre csak akkor kerülhet sor, amikor a szigetország már kilépett. A kereskedelmi megállapodás tető alá hozása mindenképp évekbe telik majd, és azt mind a 27 tagországnak el kell fogadnia.
Borulni fog a költségvetés
Tizes skálán nyolc ponttal teljesített a brit gazdaság az első fél évben, de a kilépési folyamatban hullámvasútra kerülhet az üzleti és a fogyasztói bizalom – mondta Philip Hammond pénzügyminiszter a BBC-nek adott interjúban. Hammond feladja az elődje, George Osborne által kitűzött célt, hogy a 2015/16-os költségvetési évben 4 százalékos hiányt mutató büdzsé 2020-ra többletbe forduljon. Az új fiskális programot majd a költségvetés szokásos november végi értékelésekor ismerteti a pénzügyminiszter, csak annyit jelentett be, hogy elindítják a már beígért 3 milliárd fontos lakásépítési alapot.
