A Süddeutsche Zeitung Véletlentől mentesen címmel közölte Cathrin Kahlweit írását, aki kiemelte, hogy Orbán Viktor kormánya "kisajátítja" 1956 hőseit, s azt demonstrálja, hogy a Fidesz a hősök "egyedüli jogos örököse". Hozzátette, hogy kormány és ellenzék ugyan soha nem szeretett együtt ünnepelni, de még soha nem volt annyira mély a szakadék, mint a 60. évfordulón. A budapesti Kossuth téren vasárnap tartott ünnepségről a többi között kifejtette, hogy a kormány által azonnal méltatlannak bélyegzett sípos tiltakozás nélkül "tökéletes" lett volna a Kossuth téren szervezett állami ünnepség, mert "semmit nem bíztak a véletlenre".
A Spiegel Online hírportál az Orbán Európa "szovjetizálódásától" óv című beszámolójában kiemelte: a tüntetők a környezetükben sípjaikkal elnyomták a kormányfő és Andrzej Duda lengyel államfő beszédének hangját, viszont a tőlük csaknem 100 méterre fekvő színpadnál valószínűleg sokkal kevésbé lehetett hallani tiltakozásukat, de ahhoz éppen eléggé, hogy az ünnepi beszédét "enerváltan" kezdő Orbán Viktor egyre hangosabban beszéljen, hogy "túlharsogja" a demonstrálókat.
A ZDF a A gulyáskommunisták elhalványult imidzse címmel közölte Felicitas Eva Lindner írását, aki kiemelte: a mai Magyarország nem hasonlít a rendszerváltás korabeli Magyarországra, az optimista hangulatot nacionalizmus váltotta fel, és az egykori "liberális diákvezér", Orbán Viktor is politikai változáson ment keresztül, ma már olyan "szocialista kormányokat" tart példaképnek, mint az oroszországi, a törökországi vagy a kínai.
Az uniós menekültkvótákkal kapcsolatban hozzátette, hogy Orbán "okosan" politizál, ismét áldozatként mutatja be a magyarokat. Az évfordulós megemlékezésről kiemelte: a kormányfő "sütkérezni" akar a régóta tervezett és nagy ráfordítással megrendezett ünnepség fényében, "de a látszat csal", a nemzeti ünnepen számos tüntetést tartanak, például a sajtószabadságért, és "a hangulat feszült az országban", ami "árnyékot vet Orbán ünnepére".
A Der Spiegel Ki tartozik közénk? címmel közölt interjút Jan-Werner Müllerrel, az amerikai Princeton Egyetem politológusával, aki Magyarországgal kapcsolatban kiemelte: "botrány", hogy az Európai Néppárt még nem zárta ki a Fideszt, ezt legkésőbb 2015-ben meg kellett volna tennie, amikor Orbán Viktor elkezdett gondolkodni a halálbüntetés visszaállításáról.
Arra a kérdésre, hogy Orbán vajon egyfajta úttörő-e az európai populista pártvezetők számára, azt mondta: Orbán egész "kézikönyvet" írhatna azzal a címmel, hogy "Miként szerezzem meg és tartsam meg a hatalmat populistaként", vagy azzal, hogy "Hét lépés, amelyekkel kitrükközheti az EU-t". Megjegyezte: Orbán 2010-es győzelme óta "úgy tesz, mintha a választók kategorikusan felhatalmazták volna egy új alkotmány és egy új politikai rendszer megalkotására".
Hozzátette: Magyarország "a demokrácia és a diktatúra közötti szürke zónában" helyezkedik el, nem tartja be az európai szabályokat és alapértékeket, a kormány támadja a hatalmi ágak szétválasztását, és aláás olyan alapvető értékeket, mint a vélemény és a gyülekezés szabadsága. Kiemelte: nem kizárt, hogy a mai "Kelet-Európában lehet tanulmányozni a Nyugat politikai jövőjét".
A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap hétfői kommentárjában felidézte, hogy 2006-ban az 1956-os forradalom 50. évfordulóját "súlyos zavargások" árnyékolták be. A cikkíró szerint a tíz év múltán tartott megemlékezésből látszott, hogy az árkokat még nem temették be. Meret Baumann, a lap budapesti tudósítója azt írja, még a Magyarország számára annyira jelentős, a hősies szabadságharcot illető büszkeség sem tudta egy napra egyesíteni a nemzetet. Emlékeztetett: a pártok képviselői különböző helyekre hívták támogatóikat, míg a hivatalos ünnepségre korlátozták a belépést. Baumann megemlíti, hogy a kvótareferendum "kétes" eredményét Orbán Viktor a megemlékezésen új egység létrejötteként hangsúlyozta. Az ünnep azonban épp ennek ellenkezőjét mutatta.
