Közélet

Honnan származik majd az ételünk?

Veszélyben az emberiség jövőbeni képessége önmaga ellátására a természeti erőforrásokra nehezedő egyre nagyobb nyomás, az erősödő egyenlőtlenségek és a klímaváltozás negatív hatásai miatt, olvasható egy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által ma megjelentetett tanulmányban.

Habár az elmúlt 30 évben lényeges előrelépés történt az éhezés felszámolásában, „az élelmiszertermelés fokozása és a gyakran környezetünk kárára történt,” olvasható a FAO ma megjelent tanulmányában. „Napjainkra a korábban földünk felszínét borító erdőségek közel fele eltűnt. A talaj édesvízkészletei gyorsan fogynak. A biológiai sokféleség komoly károkat szenvedett,” - olvasható a tanulmányban.

Mindezek következtében „bolygónk határait feszegetjük, ha nem változtatunk a jelenlegi gyakorlaton,” figyelmeztet a FAO főigazgatója, José Graziano da Silva a tanulmány előszavában. 2050-re a globális lakosságszám valószínűleg megközelíti majd a 10 milliárd főt. Még visszafogott gazdasági növekedés mellett is ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termények iránti kereslet 50 %-kal nő.

[caption id="" align="aligncenter" width="500"]Kép: FAO Kép: FAO[/caption]

Miközben ez a rengeteg ember gyakrabban és nagyobb arányban fog húst, gyümölcsöt, zöldséget és feldolgozott élelmiszert fogyasztani, mint például gabonát, gyorsítva az erdők eltűnését, a talajromlást és nagyobb üvegházhatású-gázkibocsátást generálva.

„Az éghajlatváltozás az élelmiszertermelés minden aspektusára hatással lesz: a csapadék mennyiségére, az aszályok és áradások gyakoriságára.” A legfontosabb kérdés, amit ezen FAO publikáció felvet, hogy vajon a mezőgazdaság és az élelmezési rendszerek megbirkóznak-e majd egy ekkorára növekvő lakosságszámmal.

A rövid válasz: igen. A föld képes ellátni ennyi embert is, ráadásul fenntartható módon, de ehhez „alapvető változásokra” szükségesek. Az élelmezési rendszerekbe történő további nélkül sokkal többen éheznek majd 2030-ban, amikorra az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai szerint épp meg kéne szűnnie ennek a problémának.

Mivel a mezőgazdaság nem nagyon nyújtózkodhat tovább a termőföld és vízkészletek tekintetében, a termelési többletet a produktivitás és az erőforrás-hatékonyság javításán keresztül kell biztosítani. Aggasztó jelenség azonban, hogy egyes alapvető gabonák hozamnövekedése alacsony. A 90-es évek óta a kukorica, rizs és gabona hozama globálisan épp hogy 1 %-kal emelkedett, jegyzi meg a tanulmány.

Épp ezért, a jövő kihívásai nem oldhatók meg az eddigi gyakorlat folytatásával. „A magas eszköz- és erőforrás igényű mezőgazdasági termeléssel, ami az erdőirtást, a vízhiányt, a talajromlást és az üvegházhatású gázok kibocsátását okozta, nem érhető el a fenntarthatóság,” írta a FAO közleménye.

A legfontosabb kihívás, hogy többet termeljünk kevesebb erőforrással, miközben a kicsi, családi gazdálkodások és a rászorulók helyzetét is javítjuk. Ezt leginkább egy kettős megközelítéssel érhetjük el, ami a szociális ellátórendszerbe való befektetés révén azonnal segít az alultápláltságon, hosszabb távon pedig jövedelemtermelő lehetőséget biztosít a szegényeknek.

A fenntarthatóbb élelmiszer rendszerekhez nagyobb mezőgazdasági befektetésekre lesz szükség, kiemelten a kutatás-fejlesztésbe. A termelés és ellenálló képesség javítása mellett ugyanolyan fontos az ellátási láncban összekötni az alacsony- és közepes jövedelmű országok termelőit a városi piacokkal, akár állami szerepvállalás révén, hogy a fogyasztók tápláló és biztonságos élelmiszerhez jussanak megfelelő áron.

élelmiszertermelés éhezés fenntartható gazdálkodás
Kapcsolódó cikkek