Merkel, miként a néhai kancellártól előtte búcsúzó többi politikus is, beszéde elmondása előtt fejet hajtott Kohlnak az Európai Parlament üléstermének közepén elhelyezett, európai uniós zászlóval letakart koporsója előtt.
Hangsúlyozta, hogy Kohl nélkül emberek millióinak másképpen alakult volna az élete, sokaknak esélyt adott. Mint mondta, elődje mélyen meggyőződéses európai politikus volt, aki már akkor az egység pártján volt, amikor mások még vonakodtak, a belé vetett bizalom pedig segített lebontani az egységes Németországgal szembeni aggályokat.
„Kohl mindig a tények talaján állt, kitartott amellett, amit mondott vagy ígért, (...) összekapcsolta a német egységet az európai egységgel, és most rajtunk a sor, hogy megőrizzük az örökségét” – fogalmazott Merkel.
Emmanuel Macron francia államfő kiemelte, Helmut Kohl többre értékelte a hidakat, mint a határokat, a néhai német kancellár az európai egység építőmestere volt, akinek hálával tartozik a kontinens.
Kiemelte, hogy Helmut Kohl „olyan bátor döntéseket hozott meg, amelyek nélkül a mi nemzedékünk nem rendelkezne döntési jogkörrel”. A volt kancellár „fáradhatatlan hídépítő”, kulcsfontosságú szövetséges és barát volt Franciaország számára – közölte.
Hozzátette: Európa több generáció közös munkájának az eredménye, azoké, akik elég bátrak voltak, hogy felülemelkedjenek a félelmeiken, a gyűlöleten.
Macron emellett leszögezte, hogy Európa „csak akkor lehet nagy, ha az a barátság is nagy, amelyen alapszik”.
„Európai Németországot akart, nem német Európát”
Kohl az európai újjászületésnek szentelte az életét, az egykori német kancellár a demokrácia és a szabadság védelmezője, a kontinens egységesítésének főszereplője volt – közölte Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke.
Felszólalásában Tajani „nagy európainak, nagy államférfinak, politikai óriásnak” nevezte Kohlt, aki „mindig képes volt rá, hogy a távolba tekintsen”, és kiállt „a falakkal, a vasfüggönnyel, a totalitárius rendszerekkel szemben”.
Leszögezte, közelebb kell vinni az uniós intézményeket az emberekhez, válaszokat kell adni az aggodalmakra, és hatékonyabb Európát kell teremteni, amely képes megvédeni az állampolgárait. Hozzátette, új jelentést kell adni az európai eszmének.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a ceremónián hangsúlyozta, hogy Kohl német és európai hazafi volt, aki „európai Németországot akart, nem német Európát”.
Elmondta, a volt kancellár sírt, amikor jóváhagyták az unió 2004-es bővítését, amelynek során a kelet- és közép-európai országok többsége csatlakozott az EU-hoz.
Az Európai Tanácsot vezető Donald Tusk kiemelte: Kohl „azt kereste, hogy mi köt össze minket”, egységes Európára törekedett. Mint mondta, a szertartás ideális alkalmat teremt rá, hogy „megvizsgáljuk lelkiismeretünket”.
„Berlinben, Varsóban, Párizsban és Budapesten is igent kell mondani az egységes Európa jövőjére, a szabadságra és az emberi jogokra” – fogalmazott.
Oroszország a „bölcs barátot” gyászolja
Komoly és határozott tartás jellemezte Helmut Kohlt és politikáját, ugyanakkor mindig megegyezésre törekedett, az együttműködést kereste – mondta Bill Clinton korábbi amerikai elnök a német konzervatív politikus rendkívüli európai gyászszertartásán szombaton Strasbourgban.
Clinton szerint Kohl „imádott” német lenni, büszke volt arra, hogy európai, de tárgyalásai során és döntéseiben mindig a közös pontokat kereste. Mint mondta: Európa 21. századi történelme Helmut Kohl „óráján kezdődött”, hiszen olyan világot szeretett volna teremteni, ahol senki nem ragadja magához a vezető szerepet, hanem amelyet a szembenállás helyett az együttműködés és szabadság jellemez. A rendszerváltás idején felvetődő, nehézségekre fókuszáló kérdések ellenében adott válaszai vezettek az egységes Németország megteremtéséhez, de viszonyulási pontot jelentett Európa bővítéséhez is.
„Megadta annak a lehetőségét, hogy valami nagyobb dologban, távolabbra mutató munkában vegyünk rész, mint a hivatali időnk” – fogalmazott a korábbi amerikai elnök.
Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök beszédében kijelentette: az egykori német kancellár Németország újraegyesítése és az egységes Európa építőmestere, a jövő embere volt, hiszen képes volt megtalálni az egyetlen helyes utat, és képes volt előrehaladni is azon.
Mivel Kohl tudta, mit jelent a háború, azért dolgozott, hogy Európát se lövészárkok, se határok ne osszák meg soha többet. Kohl nemzeti vezető maradt, de gondolataiban és cselekedeteiben Európa és az egész világ érdekeit szem előtt tudta tartani. Közös hazát hozott létre Európa számra a béke és a biztonság jegyében, de örökségének megtartása érdekében közösen, tovább kell dolgozni – hangsúlyozta.
„Örökösei vagyunk mindannyian, a világ vezetői pedig felelősek azért, hogy ez az örökség megmaradjon” – fogalmazott.
Oroszország úgy emlékezik rá, mint bölcs barátra, okos politikusra, őszinte, nyitott emberre – zárta beszédét az orosz miniszterelnök.
Felipe González egykori spanyol kormányfő beszédében barátjának nevezte Helmut Kohl egykori kancellárt, akit szavai szerint hivatalos és emberi kapcsolataiban is országa, Európa és az egész világ iránti hűség vezetett.
Kiemelte, Kohl európai Németországot épített, nem német Európát, majd a szolidaritás jegyében segítette a később csatlakozó országok integrálását.
Előrelátó politikája az európai egységbe ágyazódik, ugyanis kockára téve kancellárságát elfogadta az eurót, sokat dolgozott azért, hogy Európa gazdasága és biztonsága megerősödhessen.
Választási vereségét követően is a hűséget, a megbecsülést, a barátait választotta. Mindezért hatalmas űrt hagy maga után – húzta alá az egykori spanyol kormányfő.
Helmut Kohl az első politikus, akitől nem nemzeti, hanem európai uniós szintű gyászszertartáson vesznek végső búcsút. A rendezvényen Magyarországot Orbán Viktor miniszterelnök képviselte.
A gyászszertartás végén Kohl uniós zászlóval borított koporsóját főhajtás után kivitték a teremből, és ezután Németországba szállítják, ahol este helyezik végső nyugalomra szűk körben.
Kohlt két héttel ezelőtt ludwigshafeni otthonában, 87 éves korában, hosszú betegség után érte a halál. Tizenhat éven keresztül – 1982-től 1998-ig – volt Németország kancellárja, a Kereszténydemokrata Uniót (CDU) pedig huszonöt évig – 1973-tól 1998-ig – vezette. Mindkettő rekord a második világháború utáni német történelemben, de a halála után megjelent méltatások szerint mégsem ez a legfőbb érdeme, hanem a német egység helyreállításában és az uniós integráció előmozdításában végzett munkája.
