1977. szeptember 5-én indították útnak a floridai Cape Canaveralból a Voyager 1-et, a világ első űrhajóját, amely átlépett a csillagközi térbe, túljutott a helioszféra határán, vagyis elhagyta azt a régiót, amelyben a Napból kiáramló részecskék, a napszél összetevői vannak túlsúlyban.
Kutatói szempontból a Voyager számomra az űrkutatás Apolló 11-e volt, és az is maradt a mai napig
– mondta Thomas Zurbuchen, a NASA munkatársa kedden.
A Voyager 1 testvérszondáját, a Voyager 2-t két héttel korábban indították útnak. Teljesítményében kissé elmarad a rekorder szondától, kiindulópontjától mintegy 17 milliárd kilométerre jár.
Az „ikrek” tudományos célja a Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább.
Bár a Voyager 1 indult másodikként, gyorsabban halad. 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe. Becslések szerint a Voyager 2 ezt a határt a következő években lépi át – mondta el Suzann Dodd, a Voyager-projekt vezetője. Hozzátette:
az ikerszondák <<olyan egészségesek, amennyire a nyugdíjasok lehetnek>>, mindkettőjüknél kialakultak különböző betegségek az évek során.
Az ikerszondák a projekt során megközelítették a Szaturnuszt és a Jupitert, többek közt vizsgálták a bolygók légkörének összetételét, szerkezetét, meghatározták tömegüket és alakjukat. A négy gázbolygó meglátogatásával járó Grand Tour (Nagy utazás) elnevezésű program keretében a Voyager 2-nek sikerült fényképeket készítenie az Uránuszról és a Neptunuszról is. „A Voyager sok szempontból valóban az emberiség legnagyobbra törő felfedezőútja” – fogalmazott Ed Stone, a Voyager kutatója.
