Merkel válogathat majd a pártok között

Gazdasági szempontból nincs nagy különbség a jobboldali CDU/CSU pártszövetség és a baloldali Szociáldemokrata Párt (SPD) között, a pénzügyi és adópolitikában gyakorlatilag azonos a két oldal álláspontja – derült ki az Ifo Intézet legfrissebb felméréséből, amelyet 130 közgazdász megkérdezésével végeztek a Frankfurter Allgemeine Zeitung megbízásából.

A válaszadók 40 százaléka lát jelentős különbségeket a két oldal munkapiaci, egyharmada a fiskális politikában. „Az eredmény világos. Arra kell ösztönöznie az SPD-t és a CDU/CSU-t, hogy tegye egyértelműbbé az álláspontját” – vélekedett Niklas Potrafke, az Ifo igazgatója. A hasonlóságok legfőbb oka, hogy mindkét oldal a középen álló szavazókat igyekszik megnyerni magának, a lehető legvilágosabban meg akarja magát különböztetni a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) mozgalomtól.

Németországban vasárnap választanak, és az Emnid intézetnek a Bild am Sonntag számára készített legfrissebb közvélemény-kutatása szerint az Angela Merkel kancellár vezette CDU/CSU pártszövetség változatlanul kényelmes többséggel vezet, a szavazatok 36 százalékára számíthat. Az SPD 22 százalékon áll, a harmadik helyet 11 százalékkal stabilan bebiztosította magának az AfD, amely először juthat be a szövetségi törvényhozásba. A Baloldali Párt 10, az üzletbarát szabad demokraták (FDP) 9, a Zöldek 8 százalékon állnak. Az FDP, mindkét oldal állandó koalíciós partnere most visszatérhet a Bundestagba, ahonnan 2013-ban ki­esett, mert nem érte el az 5 százalékos küszöböt.

A választás után legnagyobb valószínűséggel négyféle koalíció jöhet létre, de a Bloomberg szerint ezek közül három nem lenne optimális a gazdaság számára, a gazdasági növekedés, munkahelyteremtés, kereskedelem és adók szempontjából legjobb megoldást jelentő változat pedig egyelőre csak a harmadik helyen áll a támogatottságot illetően.

A három legvalószínűbb forgatókönyvben egyvalami közös: az, hogy Angela Merkel marad a kancellár, közgazdászok véleménye szerint azonban az eurózóna jövője attól függ, hogy kit választ koalíciós partnernek. Legkönnyebben a CDU/CSU-t és az SPD-t tömörítő jelenlegi nagykoalíció biztosíthat a kormánynak parlamenti többséget, de elképzelhető egy, a részt vevő pártok színe alapján Németországban csak „Jamaica-koalíciónak” nevezett összefogás is a jobboldali pártszövetség, a szabad demokraták és a Zöldek között. A nagykoalíció a várakozások szerint jobban segítené a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést, a bérnövekedést és az exportot, és több esélye lenne a kapcsolatok javítására is Törökországgal, viszont valószínűleg kevésbé ragaszkodna a kiegyenlített költségvetéshez a szociáldemokraták miatt. Merkel kormányzásának 12 évéből nyolcban irányított nagykoalíciót, de nincs kizárva, hogy az SPD-nek elege van a kisebbségi szerepből.

A gazdaság számára ideális koalíciót a CDU/CSU és a szabad demokraták közös kormányzása jelentené – a második világháború óta ez volt egyébként a leggyakoribb felállás. Csak egy baj van vele: a pillanatnyi állás szerint a három pártnak együtt sem lesz parlamenti többsége. Ráadásul Christian Lindner, az FDP vezetője azzal próbál szavazatokat szerezni a kampányfinisben, hogy Merkelt támadja. A párt hét végi tanácskozásán amellett kardoskodott, hogy engedjék vissza Oroszországot a G8-ak csoportjába, ahol a tagságát éppen Merkel támogatásával függesztették fel a Krím félsziget elfoglalása miatt. Lindner jelezte azt is, hogy ellenzi az euró­övezet kibővítését, és nem ért egyet az Európai Központi Bank politikájával. Az eurózóna negatív kamatlábai szerinte ellentétei a „szolid pénzügyeknek”. A „piaci stabilitáshoz” az eurózóna szabályainak tiszteletben tartására és arra van szükség, hogy a tagállamok felelősséget vállaljanak a pénzügyeikért – hangsúlyozta. „Rejtély számára” Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének múlt heti felvetése egy olyan forrás létrehozásáról, amelyik pénzügyileg segítené az uniós tagállamok csatlakozását a közös valutához, ami „totálisan távol áll attól, amire valóban szükségünk van” – jelentette ki.