Van egy kis gond Japánban: elvérezhet a jen; irdatlan összegekkel tartják a felszínen
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA japán jegybank idén tavasszal olyat húzott, amire két évtizede nem volt példa. Egy hónap alatt, azaz április 28. és május 27. között 11 735 milliárd jent – nagyjából 74 milliárd dollárt – öntött a devizapiacra, hogy megakadályozza a jen árfolyamának további zuhanását - derül ki az ország pénzügyminisztériuma által május végén nyilvánosságra hozott intervenciós adatokból.
Rekordszintű beavatkozással rukkolt ki a BoJ
Ez a legnagyobb negyedéves devizapiaci beavatkozás 2004 óta, ami már önmagában is rendkívüli. A kérdés csak az, hogy ér-e valamit.
Az intervenció előzménye jól ismert forgatókönyv. Az USD/JPY kurzus idén is átlépte a 160-as lélektani határt – azt a szintet, amelynél a japán hatóságok hagyományosan rántanak egyet a gyeplőn.
A beavatkozás április 30-án indult, és az árfolyam 160-ról egészen 156 alá esett – legalábbis néhány napra.
Azóta a devizapár visszamászott a 159–160-as zónába, ami elég sokat elárul arról, mennyire volt tartós a hatás.
Láttunk már ilyet, legutóbb 22 éve
Az összehasonlítás a 2004-es epizóddal tanulságos. Akkor a Bank of Japan szinte naponta avatkozott be, hogy az USD/JPY 100 alatt maradjon – ez volt a dotcom lufi utáni, Fed által 1 százalékra vágott kamatok korszaka, ami a dollárt szignifikánsan erősítette.
Ma egészen más a helyzet:
- a Fed nemhogy vágna, hanem inkább az emelés felé kacsingat,
- a befektetők ráadásul korántsem olyan mértékben vannak short jenben, mint 2024-ben.
Akkor az intervenció sikerrel járt, mert a pozicionálás és a kamatvárakozások is a japánok kezére játszottak. Most egyik sem segít.
A jelenlegi helyzetet tovább bonyolítja, hogy a japán gazdasági fundamentumok sem támogatják a szigetország devizáját.
Az első negyedéves vállalati tőkebefektetési adatok stagnálást mutattak, ami a japán gazdaság belső növekedésének narratíváját gyengíti.
Közben a reálkamatkülönbözet – a jen ellen ható egyik legalapvetőbb erő – változatlanul az Egyesült Államok javára billenti a mérleget.
Többen is úgy gondolják, hogy hacsak az olajár vagy az amerikai hozamok nem esnek drasztikusan, az USD/JPY magas szinten marad, és a devizapár akár a 162–163-as zónába is felkúszhat a közeljövőben.
A Bank of Japan június 16-i kamatdöntő ülése így meglehetősen feszült légkörben zajlik majd. Kazuo Ueda jegybankelnök egyre hangosabban szólalhat meg a jen gyengülése kapcsán. Az alapvető probléma, hogy a deviza leértékelődése az importon keresztül felfelé hajtja az inflációt, és a reálkamatok historikusan nézve még mindig rendkívül alacsonyak.
A piac 78 százalékos valószínűséggel áraz egy negyedpontos emelést – ami 1 százalékra vinné fel az alaprátát.
Csakhogy ahhoz, hogy ez érdemben fordítson a kurzuson, Uedáéknak nem egyszerűen emelniük kellene, hanem olyan „héja” hangvételű, azaz szigorúbb, monetáris politikát sejtető kommunikációt kellene alkalmazniuk, amely 1,5 százalék feletti alapkamatszinteket is körvonalazhat. Ez nem egyszerű feladat, hiszen több, egymásnak ellentmondó gazdasági és politikai érdekbe ütköznének.
Az amerikai kötvénypiacot is érinti a jen vesszőfutása
Van egy fontos részlet, amelyet az elemzők ritkábban emelnek ki: a japán intervenciók finanszírozása jellemzően amerikai állampapír-eladásokon keresztül történik. Két éve, 2024-ben Japán mintegy 100 milliárd dollárral csökkentette tengerentúli kincstárjegy-állományát – nagyjából összhangban az akkori intervenciós összegekkel.
Ez nem pusztán jen-kérdés: a japán hatóságok piaci szereplőként egyben az amerikai kötvénypiac egyik meghatározó keresletének szabályozói is.
Végezetül pedig a devizatartalékok sem végtelenek. Japán egyelőre bőséges tartalékkal rendelkezik – nagyjából 1100 milliárd dollár körül –, de a hatóságok aligha veszíthetik el ennek 20–30 százalékát anélkül, hogy az politikailag érzékeny kérdéssé ne válna. A jelenlegi helyzetben ezt nem végtelen pénztárcaként kell értelmezni, hanem egy olyan eszközként, amellyel addig lehet tartani a frontot, amíg a Fed nem változtat a monetáris politikáján.
Hogy erre mikor kerül sor, azt egyelőre senki sem tudja. Az elemzői előrejelzések átlagából év végére 154-155 közötti árfolyam körvonalazódik, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a sztori csak az ősz folyamán bontakozik ki.
A trendfordulóhoz az amerikai fogyasztás megtorpanása és a Fed újbóli lazítása kell, addig a japán hatóságok egy alapvetően kedvezőtlen makrókörnyezetben próbálnak időt nyerni, rekordnagyságú intervenciókkal és egyre türelmetlenebb retorikával.
A jen sorsa pedig továbbra is Washington kezében van – nem Tokióéban.
