Két nagy vízmű mintegy kétmillió embert lát el parti szűrésű ivóvízzel Budapesten és környékén – derül ki a Víz, Gáz, Fűtéstechnika és Hűtő, Klíma, Légtechnika szaklap cikkéből.
Ez azt jelenti, hogy a régióban az ivóvíz mennyiségének nagyjából a kilencven százaléka a Dunából származik a folyó közelébe telepített csápos kutakon keresztül. A víz természetes szűrését pleisztocén kori (ez a földtörténeti kor két és fél millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt ért véget) kavics és homokréteg végzi. Magyar kutatók megvizsgálták, hogy ez a természetes szűrőrendszer mennyire hatékony azokkal a kémiailag aktív gyógyszerhatóanyagokkal szemben, amelyek az emberi anyagcsere, illetve a vécén lehúzott lejárt gyógyszerek révén kerülnek a folyó vizébe a tisztított vagy tisztítatlan szennyvízzel együtt.
Az Enviroment Pollution legfrissebb számában publikált tanulmány szerzői (Kondor Csaba Attila, Jakab Gergely, Vancsik Anna, Filep Tibor, Szeberényi József, Szabó Lili, Maász Gábor, Ferincz Árpád, Dobosy Péter és Szalai Zoltán) több éven át tartó, a magyar kormány által az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében támogatott kutatás eredményeit foglalták össze.
Egy mintegy 100 folyamkilométeres szakaszon összesen 107 mintát vettek közvetlenül a Duna vizéből,
és csaknem százat az víznyerő kutak csapjaiból a főváros térségében. Egyrészt azt mérték, hogy az egyes hatóanyagok milyen gyakoriak, vagyis a levett minták hány százalékában jelennek meg, másrészt azt, hogy ezek milyen koncentrációban vannak jelen (nanogramm/liter), harmadrészt pedig azt vizsgálták meg, hogy a gyakoriság, illetve a koncentráció hogyan változik, miközben a folyó vize a természetes parti szűrőn át a vízkivételi kutakba jut.
Mi a helyzet a Dunában?
A kutatók a dunai mintavételek során a keresett 111-ből összesen 52 féle hatóanyag nyomára bukkantak. Összességében 15 fajta gyógyszermaradványt találtak a minták legalább felében, és tíz vegyület fordult elő 80 százaléknál nagyobb gyakorisággal. Minden mintában azonosították a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére használt bisoprololt (107 minta, 100 százalékos gyakoriság, átlagosan 3,80 ng/liter) és csaknem mindegyikben a metoprololt (105 minta, 98, 1 százalékos gyakoriság, átlagosan 11,4 ng/liter). A magas vérnyomás kezelésére használt perindopril előfordulása is meghaladta a 90 százalékot (99 minta, 92,5 százalékos gyakoriság, átlagosan 5,16 ng/liter).
Találtak a Duna vizében különböző hormonokat is. Messze a legtöbb közülük a női fogamzásgátló tablettákban használatos ösztrogén.
Jelenlétét a minták 42 százalékában mutatták ki, átlagosan 0,32 ng/liter koncentrációban.
Egyáltalán nem találtak viszont antibiotikum-maradványokat, aminek nem az a magyarázata, hogy ilyenek ne lennének a Dunában, hanem az, hogy az a teszt, amit ebben a kutatásban használnak, nem alkalmas ezek kimutatására. Kifejezetten antibiotikumokra jövőre indul majd kutatási program.
És a kutaknál?
A tanulmány szerint a parti szűrés rendkívül hatékony, mintegy 95 százalékos. Ennek köszönhető, hogy amíg magában a Dunában 52 féle hatóanyagra bukkantak a kutatók, az ivóvízmintákban már csupán 32 jelenlétét tudtak kimutatni. A karbamazepin, lidokain, tramadol és lamotrigin esetében ugyanakkor alacsony szűrési hatékonyságot figyeltek meg.
A Dunából vett mintákhoz hasonlóan az ivóvízmintákban is kilencven százalék felett mutatták ki a karbamazepint,
amelynek ráadásul a koncentrációja is hasonló volt a folyóvízi mintákban mérthez.
A parti szűrőn leggyakrabban átjutó hatóanyagok kapcsán a kutakban és a Dunában mért koncentrációk kapcsolatát is megvizsgálták. Kiderült, hogy a két vízforrásban mért koncentráció között nincs egyenes összefüggés, a szűrés hatékonyságát a folyóban mért koncentrációk nem befolyásolják, az egyes kutak szűrési hatékonysága pedig véletlenszerű, nagyban függ a természetes szűrőréteg kémiai és egyéb jellemzőitől.
Mérni és figyelni kell
Bár csak nanogrammokról (10 -9 gramm, másképpen 0,000000001 gramm) beszélünk, a gyógyszermaradványok egészségkárosító hatásúak lehetnek. A karbamazepin például bizonyíthatóan káros hatással van a varangyos békák növekedésére, így akár az emberre is veszélyesnek bizonyulhat. Az Vízügyi Keretirányelve alapján 2001-ben született határozat azokról az anyagokról, amelyek jelentős kockázatot jelentenek a környezetre. A már két alkalommal is bővített listán jelenleg 33 anyag vagy anyagcsoport szerepel. Az Európai Bizottság 2015-ben adta ki az első Megfigyelési listát, amelyet két éve bővítettek. Ezen a listán több gyógyszerszármazék szerepel. Ezek monitorozása a tagállamok feladata. Egészségügyi határértékeket ezen a területen még nem határoztak meg, ennek is a további mérések, kutatások teremthetik meg az alapját.
