Ennyi volt: visszavonul a magyar hadsereg legendás harci helikoptere – videón az Mi–24 utolsó bevetése
Egy korszak lezárult a Magyar Honvédség történetében: Hajmáskéren megtartották a Mi–24-es harci helikopter utolsó éleslövészetét. A gyakorlótér felett egyszerre emelkedtek a levegőbe a régi és az új típusok, így a honvédség helikopterflottájának múltja és jövője szó szerint találkozott egymással. A legendás Mi–24 ezzel közel ötven év szolgálat után búcsúzott a magyar haderőtől.
Amikor 1978 nyarán a típus rendszerbe állt, kevesen gondolták, hogy szinte ötven évig szolgál majd a honvédség kötelékében. A Deák Imre százados által vezetett 1. harcihelikopter-század 1979-ben mutatta be először a közönségnek a Mi–24-et, majd 1980-ban hajtotta végre vele az első éleslövészetet. Az alakulat azóta több névváltozáson és szervezeti átalakuláson ment keresztül, de a „repülő tankként” emlegetett gép mindvégig a magyar légierő gerincét alkotta.
A Mi–24-esek fénykora a nyolcvanas évek végére tehető, amikor a Magyar Néphadsereg 87. Harcihelikopter Dandárja kötelékében harminckilenc gép állt szolgálatban. A típus a délszláv háború idején is részt vett a déli határ védelmében, később pedig még a filmvásznon is feltűnt: a „Die Hard 5 – Drágább, mint az életed” hazai forgatásán egy korábban megsérült példányt robbantottak fel, míg a 333-as oldalszámú helikopter és személyzete valódi manőverekkel szerepelt a produkcióban.
A gép technikai adatai ma is tiszteletet parancsolnak. Több mint 17 méter hosszú, csaknem 5,5 méter magas, forgószárnya pedig 17 méteres átmérőjű. A Mi–24 akár 335 km/órás sebességgel is képes repülni, 4500 méteres magasságig, miközben 1,5–2,4 tonna fegyverzetet és felszerelést hordozhat. A deszanttérben nyolc katona is elfért, ami egyedülálló képesség volt a harci helikopterek között.
Ránézésre rögtön látszik és érezni is, hogy bár megöregedett, de erős és páncélozott helikopterről van szó
– fogalmazott Makai Sándor alezredes, a MH Kiss József 86. Helikopterdandár Harci Helikopter Zászlóaljának parancsnoka. A Mi–24 titánpáncélzattal védett fülkéi és hajtóművei a túlélőképességet szolgálták, amiért a gépet világszerte elismerték. Hajmáskéren most Makai alezredes vezetésével, H225M típusú helikopterek kíséretében emelkedett a levegőbe utoljára a Mi–24 – méltóságteljes, mégis megható pillanatként.
A búcsúrepülésen még egyszer dörögtek a 30 milliméteres, kétcsövű gépágyúk, de a katonai vezetők már a jövőt is megvillantották. A következő generációs H145M és H225M helikopterek a közeljövőben 70 milliméteres rakétákkal bővülnek, ami jóval nagyobb tűzerőt biztosít majd a honvédség számára.
A Mi–24 tehát végleg visszavonul, de öröksége megmarad. Több mint négy évtizeden át szolgált a magyar katonákkal együtt, háborúk és gyakorlatok tanújaként, technológiai határkőként és szimbólumként – annak a korszaknak az emlékeként, amikor a magyar égbolt egyik legfélelmetesebb árnyéka ez a gép volt. Mostantól a történelemé, de szárnyainak moraját még sokáig hallani fogják Hajmáskér fölött.
