Nem ússzák meg a felelősségre vonást a válság előidézői?

Több ezer milliárd dollárnyi érték tűnt el, és sok százmilliárdnyi állami segítségre volt szükség a teljes összeomlás elkerüléséhez azért, mert a befektetési bankok az Atlanti-óceán mindkét partján más pénzével hazardíroztak, és kiszámíthatatlanul kockázatos ügyletekbe bonyolódtak. A megfelelő büntetőjogi retorziók végrehajtása azonban nagyon nehézkes, mivel rendkívül összetett pénzügyi műveletekről van szó, amelyek esetében korántsem elég a bankárok féktelen nyereségvágyának vagy alkalmatlanságának bizonyítása.

„Hibát követtünk el”, „Súlyos károkat okoztunk”, „Túl sok kockázatot vállaltunk” – ilyen és ehhez hasonló kijelentések hangzottak el a vezető amerikai bankok vezérigazgatóinak szájából a washingtoni kongresszus bizottsága előtt tartott meghallgatáson január közepén (VG, január 13. 4. o.). A „hibák” elismerése mellett azonban a bankvezérek egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy büntetőjogi felelősség nem terheli őket. Az összeomlástól felvásárlással megmentett Bear Stearns befektetési bank vezetője, Alan Schwartz még ennél is tovább ment: saját elmondása szerint bármennyit is gondolkodik a dolgon, egyszerűen nem tudja, mit csinált rosszul.

Bármennyire is igyekeznek azonban egyesek a válságot elháríthatatlan természeti törvényszerűségként beállítani, a bekövetkezett eseményekért jelentős részben megnevezhető emberek felelnek. Ha egy csapat bankár milliárdos bónuszokat kap azért a tevékenységéért, amelynek következményeként sok ezer milliárd dollárnyi értéket és több százmillió munkahelyet semmisít meg, azt csak bűncselekménynek lehet nevezni – idézi a Goldman Sachs egykori munkatársát, John Talbottot a Der Spiegel.

Ráadásul a menedzsereknek kifizetett összegek még a britek és franciák által tervezett különadó alól is menetsülnek, mivel jogilag nem jutalomnak, hanem fix fizetésnek számítanak.


A büntetőjogi felelősségre vonást persze nem könnyíti, hogy annak idején szinte mindenki részt vett a kétes jelzáloghiteleket megtestesítő papírok adásvételében, amelyeket az amúgy rettegett hitelminősítők rendre felülértékeltek. Mindehhez járult még a gazdasági sajtó gyakori ujjongása a nagyszabású növekedés láttán, illetve a hatóságok hanyagsága.
A fentiek azonban nem kisebbítik a bankárok konkrét felelősségét, akik a hatóságok szerint bűnösnek számítanak abban az esetben, ha szándékosan és nagy tételben hagyták figyelmen kívül a veszélyeket. Az USA-ban az FBI és a tőzsdefelügyelet (SEC) példátlan mértékű bizonyítékgyűjtésbe kezdett, a vagyonukat vesztett nyugdíjalapok pedig csoportos perekre készülnek. Igaz, a gazdasági bűncselekmények elleni fellépésnek van hagyománya a tengerentúlon.
Kérdés persze, hogy sikerül-e a valódi főkolomposok nyomára jutni. A főügyészség például jelenleg 2800 esetben folytat vizsgálatot jelzáloghitelekkel való visszaélések kapcsán, de ezek közül a legtöbb olyan háztulajdonosok ellen folyik, akik hamis adatokkal próbáltak hitelhez jutni.

A SEC egyébként sok olyan esetben, amikor a büntetőjogi felelősség bizonyítására kicsi az esély, polgári peres úton próbál fellépni a válságot előidéző döntéshozókkal szemben, és hasonló úton járnak a vagyonukat vesztett nyugdíjalapok, illetve más kis- és nagybefektetők panaszait egybefogó ügyvédek is.

Ráadásul a menedzsereknek kifizetett összegek még a britek és franciák által tervezett különadó alól is menetsülnek, mivel jogilag nem jutalomnak, hanem fix fizetésnek számítanak. Leszámolás Amerikában is A szélsebes fellendülés egykori szimbólumának számító amerikai New Century ingatlanfinanszírozó most a válság okozóival történő jogi leszámolás jelképévé válhat. A cég tömegesen szállította a nagybankoknak a kétes feltételek mellett kiadott jelzáloghitelekről szóló szerződéseket, amelyekből aztán a pénzintézetek megalkották a másodlagos piaci értékpapírokat. A New Centurynál minden irányelvet félrerúgva bárkinek adtak hitelt.

A cég vezetőjét, Brad Morrice-t azzal vádolják, hogy szándékosan hallgatta el a fedezetlen hitelek miatti összeomlást előre jelző negatív információkat. -->