Hogy sikerült a torinói vásári szereplés, milyennek látta a piacot?
Elégedett vagyok mind a vásár minőségével, mind pedig a galéria szereplésével. Ez volt az Artissima jubileumi, 30. kiadása, így a kerek évforduló miatt is nagyon kitettek magukért. 181 galéria szerepelt az idén, 33 országból, négy kontinensről. A Molnár Ani Galéria több mint tíz éve szerepel ezen a vásáron, 2012-ben első magyar galériaként jutottunk ki. Az idén már másodszorra a „Disegni” kurátori szekcióba kaptunk meghívást Irina Zucca Alessandrellitől, aki a milánói Collezione Ramo kurátora.
A papíralapú műveket bemutató szekció a vásár centrumában található, és kiemelt szakmai és közönségfigyelmet kap. Az idén a Bosznia-Hercegovinában élő, nemzetközileg is magasan jegyzett Radenko Milak fekete-fehér akvarelljeit mutattuk be. Milak az 57. Velencei Biennálén képviselte országát, de már előtte is komoly nemzetközi reputációt vívott ki magának, azóta pedig négy kontinensen szerepel biennálékon, intézményekben és magángalériákban is. Mi 2016-ban kezdtünk el együttműködni, több kiállítása volt a galériában, illetve már bemutattam az Art Brusselsen is, legközelebb pedig az ARCOmadridon fogunk szerepelni vele. Műveiben a nyomtatott sajtóból, az internetről és saját archívumából származó fotókat intim képi szituációkként mutatja be, aprólékos részletességgel és lágy tónusokkal.
Az Artissimán kiállított legújabb sorozatában a városi környezetet titokzatos és kietlen térként ábrázolta, megragadva a nagyvárosi élet magányosságának és elidegenedettségének érzetét. Radenko még nem szerepelt olasz művészeti vásáron, így kíváncsiak voltunk a fogadtatásra. Várakozáson felüli volt a visszhang mind szakmai körökből, mind pedig a gyűjtők részéről. Számos nemzetközi sajtómegjelenésünk volt, többek között a Handelsblatt is kiemelte a standunkat. A bemutatott művek nagy részét a helyszínen eladtuk.
Több külföldi művészt is képvisel a magyarok mellett. Miért? Esetleg ez segíti a nemzetközi piacokon való szereplést?
A kezdetektől szerettem volna nemzetközi kontextusba helyezni a saját szakmai munkám, a galériát és a galéria által képviselt művészeket is. A külföldi művészek bevonása ebbe a koncepcióba természetes volt, és ebből a magyar művészek is csak profitálnak. Az egész globális kortárs szcéna nagyon nemzetközi lett, nem is ismerek olyan jó nevű külföldi galériát, amely ne képviselne a világ minden részéről művészeket. Nem a nemzetiséget nézik, hanem a művész kvalitásait. Nagyon büszke vagyok arra, hogy nyolc külföldi művésszel dolgozunk együtt, és közülük többen a külföldi műtárgypiacon is nagyon keresettek, ilyen például Radenko Milak, Carlos Aires és Ekrem Yalcindag, akivel a közelmúltban kezdett a galéria együttműködni. Sajnos a külföldi és a magyar gyűjtői szempontok lényegesen eltérnek, így ez extra kihívás a galériának.
Milyen munkát végez a FEAGA elnökségében? Hogyan választották meg, és miért vállalta?
Régóta aktív a kapcsolatom a FEAGA-val, hiszen 2011-ben, a magyar galériás egyesületi elnökségem alatt léptünk be az európai szervezetbe. 2017-ben kértek fel vezetőségi tagnak, első és azóta is egyetlen kelet-európaiként, és ekkor kezdődött egy intenzívebb együttműködés, sok feladattal, többek között újraírtuk a galériás tevékenység etikai kódexét, ez megtalálható a honlapon is. Évek óta tart egy megújulási folyamat, melynek motorja a belga Sofie van de Velde volt, aki az elmúlt három évben vezette a szövetséget. Tavasszal kértek fel az alelnöki pozícióra, egy részben általam is kezdeményezett strukturális változás után.
Most először nem galériatulajdonos a szervezet új elnöke Philip de Jong személyében, hanem a holland galériás szövetség elnöke, aki közgazdász és műgyűjtő. Mellé most először két alelnököt kértek fel, akik a szakmai munkát segítik, Sofie-t és engem. A FEAGA most is a legnagyobb hangsúlyt az európai szintű lobbizásra helyezi: például a műtárgyak áfájának csökkentése vagy a pénzmosási szabályok betartásának problémái állandó témák. Nekem személyesen pluszfeladatom a FEAGA kelet-európai bővítése, elnökségi tagságom alatt csatlakoztak a lengyelek és a szlovének, és most a szerb galériákkal folytatunk megbeszéléseket.
Mit gondol a hazai kortárs piac helyzetéről most, hogy ősszel két vásárt is rendeztek Budapesten?
A hazai piac a Covid után felélénkült, és örvendetes, hogy egyre szélesedik, növekszik és színesebbé válik. Nemcsak új galériák nyílnak, hanem a gyűjtőkörben is történnek lényeges változások, számottevően tágul az a kör, amelyik érdeklődik és vásárol is műveket, sokkal több a fiatal gyűjtő, mint akár csak öt évvel ezelőtt. Optimista vagyok, azonban még nagyon sok a teendő, és negatív folyamatok is zajlanak, például érezhetően csökkent a hazai galériák nemzetközi vásári aktivitása a pandémia utáni időszakban.
A bejövő műtárgyak áfáját csökkentették. Miben tud ez segíteni a piaci folyamatokban?
Biztosan lesz pozitív hatása a piacra általában, például a gyűjtők valószínűleg több Európai Unión kívülről származó műalkotást fognak venni és behozni, akár aukciókon, akár magángalériákból, azonban valószínűsíthető, hogy ez a 2024. januártól életbe lépő törvényi változás inkább a háború utáni, másodlagos piacon forgó művek forgalmát mozgatja meg, a hazai kortárs piacot valószínűleg nem érinti érdemben. A magyar kortárs szcénának átfogóbb és specifikusabb ösztönzőkre lenne szüksége – például adókedvezményekre és a kortárs művek 27 százalékos áfájának érdemi csökkentésére – ahhoz, hogy érezhetően és stabilan növekedjen.
