Az Eurostat adatai szerint az év első negyedében Magyarországon volt a harmadik legalacsonyabb – kilowattóránként 11,34 eurócent – a háztartási villamos energia bruttó ára az Európai Unióban. Ennél olcsóbban csak Litvániában és Bulgáriában mérték az áramot: 10,96, illetve 9,83 eurócentért. A harmadik legjobb helyen álltunk az ipari áramárak terén is. A 7,79 centes hazai átlagárnál csak a 7,30 centes csehországi és a 7,42 centes bulgáriai volt alacsonyabb.
A lista másik végén Németország állt 30,72 centes háztartási és 15,26 centes ipari árával, de a hazai és a német árak között más lényegi különbség is van. Míg nálunk a lakosságnak közel 46 százalékkal került többe a villamos energia, mint az ipari fogyasztóknak, addig Németországban 94 százalékkal. A különbség az eltérő preferenciákból adódik: Magyarországon a lakossági ár alacsonyan tartása politikai kérdés, Németországban viszont a vállalati vásárlók versenyképességén igyekszenek javítani az alacsony árakkal. Ez kiviláglik a háztartási áramárak összetételéből is. Az európai fővárosok árindexdiagramja szerint (amelyen Németország csak a második Dánia mögött) a berliniek villanyszámlájában maga az áramtermék kilowattóránként mintegy 8 centbe, a budapestiben 5 centbe kerül, s a rendszerhasználati díj is csupán hasonló arányban magasabb a német fővárosban. Ám a berlini lakosoknak még fizetniük kell 10 centnyi energiaadót is, míg a budapestieknek egy fillért sem, s így persze – nominálisan – a német áfateher is bő kétszeresére jön ki a budapestiének. Még mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk a koppenhágaiaknak, akiknek a végfelhasználói tarifája a pestinek több mint a duplája.
A hazai (és a portugáliai) áramárak belső összetétele mellesleg nem változott az első negyedévben, három fővárosban csökkenés, a többiben növekedés történt. Az összes hazai felhasználóra vetített rendszerhasználati díjak viszont kissé estek Magyarországon.
Az első negyedévben a nagykereskedelmi árak többnyire stabilak voltak, a megawattóránkénti 45 euró mintegy 10 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Az áresést segítette az enyhe januári kereslet, igaz, a márciusi hideg kétszer is okozott hirtelen árugrásokat. Fontos esemény volt, hogy munkába állt több, az előző fél évet „pihenéssel töltő” franciaországi atomerőmű, s hogy az észak-európai vízerőművek kisebb termelése az érintett országokban márciusban ötéves árcsúcsokat hozott. (A hasonló spanyolországi létesítmények azonban lejjebb nyomták a helyi jegyzéseket.)
A mérséklődő szén- és a stabil gázárak mellett mindkét áramtermelési mód nyereségessége csökkent számos EU-tagállamban. Az uniós energiahordozó mixben sok helyen nőtt a megújuló és a nukleáris alapú termelés súlya.
Jól jött az olcsó balkáni import
Térségünkben kissé nőttek a nagykereskedelmi átlagárak: a zsinórtermék az időszak elején megawattóránként 36 euróba, a végén már
41 euróba került, a csúcsidőszaki havi átlagárak pedig 45-ről 53 euróra ugrottak. A nagy hideg miatt Magyarországon március elején 78 eurós átlagos napi nagykereskedelmi ár alakult ki.
A jelentés kiemeli az egyik paksi blokk karbantartás miatti leállását is, illetve, hogy az ideiglenes hazai kapacitáskiesések miatt az import aránya 43 százalékra ugrott. (Szerencsénkre épp abban az időszakban, amikor az olcsón termelő balkáni vízerőművek csúcsra jártak.) | VG
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.