Kínának egyelőre nem fájnak a sarcok

A nagyobb kínai vállalatok vezetőinek körében végzett felmérések azt mutatták, hogy az ügyvezetők nem aggódnak túlságosan a kereskedelmi háború negatív következményei miatt. „Azokra a termékekre, amelyek versenyképesek, csekély hatással lesz a háború” – mondta az egyik vezérigazgató. Mások kivárásra játszanak: „Beruházások maradhatnak el, alkalmazkodnunk kell a körülményekhez” – nyilatkozta a Bloombergnek egy gyártulajdonos. Vannak, akik lehetőséget látnak a kereskedelmi háborúban: új piacokat találnak, több kínai vállalat lépett be az elmúlt két hónapban Dél-Ázsiába, Latin-Amerikába vagy Afrikába. A piaci szereplők önbizalmát növeli, hogy számos termék esetében az ellátási lánc egésze Kínában van, így az amerikai importőrök nem is tudnak más gyártóhoz fordulni. Persze a legtöbb cégvezér hangsúlyozta, hogy a helyzet a 25 százalékos tarifa esetén sokkal rosszabb lenne, a 10 százalékos sarc miatt azonban nem aggódnak.

Az elemzők a GDP-növekedés tekintetében minimális lassulásra számítanak, a második negyedéves, éves bázisú 6,7 százalék után most csak 6,6-re. Ez ugyan holtversenyben a legkisebb ütem a válság óta, de nem mondható érdemi fékezésnek. A szeptemberi ipari termelésnél a konszenzus 6 százalékos ütemre számít az augusztusi 6,1 százalék helyett. Az érdemi lassulás elkerüléséért a kormány is mindent megtett. Rengeteg tőkét megmozgattak, hogy az eladósodott vállalati szektort elkerülje a csődhullám, és csökkentették a banki tartalékrátákat, hogy felpörgessék a hitelezést. A jegybank pedig hagyta leértékelődni a jüant, hogy támogassa az exportőröket. A kereskedelmi minisztérium szóvivője, Gao Feng úgy fogalmazott: a kínai–amerikai ellentét hatása a kínai cégekre korlátozott, a kockázatok pedig kezelhetők.

„A jüan leértékelését látom a jelenség mögött” – indokolta lapunknak Goreczky Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője, hogy miért nem érzi meg Kína a kereskedelmi háborút. A szakértő szerint a jelen helyzet afelé mutat, hogy Kína valóban mérsékli a negatív hatásokat, de ha 25 százalék lenne a tarifa, nem lenne fenntartható a helyzet. „Jelenleg mindenki kivárásra játszik. Sem a kínai, sem a külföldi gyártók nem viszik el a termelést, amíg nem látni biztosan, hosszú távon hogyan alakul a tarifák sorsa.” Az elemző szerint ugyan tényleg teljes ellátási láncok vannak Kínában, de az elmúlt években az volt a tendencia, hogy a legegyszerűbb munkákat már Kínából is továbbvitték a cégek az emelkedő munkabérek miatt.

Ha 25 százalékra emelkednek a tarifák, és a kínai cégek kiszorulnak a piacról, azt nem tudják pótolni – hangsúlyozta Goreczky. „Talán az Európai Unió vásárlóereje mérhető Amerikáéhoz, de hiába él Dél-Ázsiában közel egymilliárd ember, ott sincs olyan vásárlóerő, amely pótolná a tengerentúli piacot.” A szakértő szerint azonban a kínai tőkepiacok nyitása a kereskedelmi háborútól függetlenül folytatódik. „Ha Kína valóban Amerika vetélytársa akar lenni, akkor ki kell nyitnia a pénzügyi szektort is. Míg nem durvul el jobban a háború, a nyitás a tervek szerint haladhat tovább.”