Sok a nyitott szabályozói kérdés
Az Európai Központi Bank (EKB) története nem tér el élesen a társadalmak változásaitól – vélekedett előadásában a Lámfalussy-díj idei nyertese, Yves Mersch, az EKB igazgatója, a Banque Centrale du Luxembourg korábbi elnöke. Szavai szerint míg a szervezetek – jegybankok, közintézmények – létrehozásukkor valóban az akkori tudás központjai voltak, az idő változásával kialakultak erősségeik és gyengeségeik is. A gyengeségeket rendbe kell hozni, de fontos, hogy konszenzus legyen, milyen lépések szükségesek.
Yves Mersch emlékeztetett arra, hogy az Európai Bizottság egy technokrata testületből politikai testületté nőtte ki magát, s egyre határozottabban előírta, hogy milyen viselkedést vár a monetáris hatóságoktól. Először a klíring és a fizetési rendszerek terén avatkozott be a bizottság az EKB munkájába. A későbbiekben az EKB új célként kapta, hogy az egyedi intézmények felügyeletét is lássa el – itt már felmerült a tagállami monetáris hatóságok jogkörének sérülése. Aligha véletlen, hogy az EKB igazgatója szerint a vita ezen a területen még nem zárult le – a szuverenitás átadása ma is kihívás a pénzügyi szektorban.
Operatív oldalon a válság nyomán a központi bankok sokkal elszámoltathatóbbak lettek – Mersch szavai szerint ebben az EKB élen járt. Megalakult az Európai Bankhatóság, és a betétbiztosítás terén is az egységesítés irányába történtek lépések. Nemzeti szinteken egyre több feladatot kapnak a nemzeti bankok, az EKB-nak minden esetben véleményezői szerep jut. Ez már kiterjed az oktatás, a pénzügyi tudatosság, a szanálási alapok, a vagyonkezelési díjak vagy épp a jelzálogpiac területére is – fontos kérdés, hogy a kormányzattól átvett feladatkörök miatt az adott esetben fennáll-e a tiltott monetáris finanszírozás. A jegybankok sohasem voltak statikus intézmények, különböző időkben különböző feladatokat kell megoldaniuk. 2010-től, amióta makroprudenciális mandátumot is kaptak, a feladat szükségessé teszi, hogy kapcsolatot tartsanak fenn a kormányokkal – hangsúlyozta a bankszakember. Az EKB igazgatóságának tagja hozzátette: a bankrendszereket továbbra is a nemzeti viszonyok fogják meghatározni.
A makroprudenciális kérdésben még nincs kialakult álláspont. Hogyan tudnánk pontos számokat meghatározni a feladatok egymásra hatásának vizsgálata és a felelősségi körök pontosítása nélkül? – tette fel a kérdést Yves Mersch, aki szerint tovább fokozza a problémákat, hogy nemzeti szinten az instrumentumok eltérők. Épp ezért úgy vélte, nem ildomos egy újabb, európai szintet kialakítani a döntéshozatalban. „Az igaz, hogy az uniós betétbiztosítás vagy a tőkepiaci és a bankunió létrehozatala olyan változásokat indukál majd, amelyek kezelése egyre kevésbé lesz megoldható nemzeti szinteken, ám ez még nem predesztinál minket arra, hogy egyből egy új rendszert építsünk fel” – mondta a volt luxemburgi jegybankelnök. Szerinte a megfontolt lépésekkel robusztusabb makroprudenciális rendszert tudnak létrehozni, ahol sikerül a pénzügypolitikát beleágyazni a monetáris politikába – s így válságállóbb rendszert alkotni.
