Egyelőre kútba esett a Renault fúziója a Fiattal

Tíz nappal hivatalos meghirdetése után „besült” az egyenlő felek egyesüléseként beharangozott Renault–Fiat Chrysler- (FCA) fúzió. A hírt az ajánlattevő olasz–amerikai autógyártó jelentette be tegnap hajnali közleményében. A 33 milliárd eurós ügylet meghiúsulását rezignáltan fogadták a Renault részvényesei, a kurzus Párizsban 7,5 százalékot zuhant, az FCA árfolyama meg se rezzent az amszterdami tőzsdén. Könnyen lehet, hogy a felek lehiggadnak, és visszaülnek a tárgyalóasztalhoz, ahonnan a temperamentumos olaszok pattantak fel, miután a Renault-ban 15 százalékkal főrészvényes francia állam képviselői azzal az új feltétellel álltak elő, hogy partnerük, a Nissan beleegyezését is meg kell szerezni az egyébként 5 milliárd eurós költségmegtakarítást eredményező fúzióhoz. Az ügyben tartózkodó álláspontot elfoglaló Nissant azonban ehhez meg kellett volna győzni, ezért a franciák a szavazás elhalasztását kérték, amire a Reuters forrásai szerint az olaszok nem voltak hajlandók.

Pedig Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter és a Renault magánbefektetői támogatták a frigyet, de Párizs foglalkoztatási garanciákat és a részesedésének megfelelő beleszólási lehetőséget kért a cég irányításába. Emellett rendkívüli osztalékra is jogot formált volna, ám az FCA csak a saját részvényeseinek ígért 2,5 milliárd euró értékű osztalékot, hogy kiegyenlítődhessenek az erőviszonyok. Erre az olaszok besokalltak, leszögezve, hogy a francia politikai környezet nem alkalmas egy életképes, működő fúzió létrehozásához. A 8,7 millió darabos összkapacitásával a világ harmadik legnagyobb autógyártójának létrejötte azonban a kirobbant konfliktus ellenére sem elképzelhetetlen. Jelen állás szerint mindenki veszít: a Renault a költségcsökkentés elmaradásával s azzal, hogy nem tudja kiegészíteni kínálatát az FCA népszerű Jeep és RAM márkájával. Az FCA is költséglefaragásra kényszerül, emellett olyan partner után kell néznie, amely előbbre jár az új technológiák, főleg az elektromos autók fejlesztésében. Részvényesei nem kapnak extra osztalékot. Vesztes oldalon áll a 43,4 százalékban a Renault tulajdonában lévő Nissan is, amely kitörne a bűncselekményekkel vádolt Carlos Ghosn vezetése alatt megromlott házasságból, de a franciákhoz van láncolva.

A legnagyobb vesztes a privatizációbarát francia állam, amely túlfeszítette a húrt, és nem tudja kezelni autóiparának problémáit. Könnyen lehet, hogy a kényszeresen partnerkereső Fiat Chrysler figyelme ismét a szakítás hírére 2,2 százalékos árfolyam-erősödéssel reagáló Peugeot–Citroen-konszern felé irányul majd, csakhogy pechére ott is meg kellene vívnia a résztulajdonos francia állam képviselőivel. Szakértők szerint most csak egy fejezet ért véget, a történetet tovább fogják írni.