Amikor ma befejezi utolsó idei ülését a Federal Reserve (Fed), minden bizonnyal nem lehet még tudni, születik-e megegyezés első körben a december 15-i határidőig az amerikai–kínai kereskedelmi tárgyalásokon. Ha jövőre sem lesz megállapodás a két fél között, az visszavetheti az amerikai gazdaságot. Ezt a tényezőt a konszenzus még nagyobb bizonytalansági tényezőnek tartja, mint a novemberi elnökválasztást. A piaci szereplők biztosak abban, hogy a decemberi ülésen a jegybank kivár, mert látni szeretné, milyen eredményeket hoz az idei három kamatcsökkentés.
A szünetre már a legutóbbi, októberi vágás után ígéretet tett Jerome Powell, a Fed elnöke, és ha minden jól megy, az állandósult kamatszint hosszú ideig megmaradhat. A szakemberek általában sikeresnek tartják az idei jegybanki lazítást: az év utolsó hónapjaiban nyilvánosságra hozott adatok szerint nem nőtt a valószínűsége. Visszaállt az állampapírhozam-görbe normális, meredek alakja is. Nyáron a hosszú futamidejű kötvények hozama még a rövidek alatt volt, ezt az úgynevezett inverz hozamgörbét sokan a gazdasági visszaesés előjelének tekintik.
A veszély nem múlt el, és rázós lehet még az év vége is. A részvénypiacok optimizmusát az utóbbi hónapokban az a remény hajtotta, hogy decemberre eredményeket hoznak a kínai–amerikai tárgyalások. Ha erre vasárnapig nem kerül sor, és Washington újabb büntetővámokat vet ki, az eladásokat generálhat a kockázatosabb eszközök piacain. Nő az aggodalom amiatt, hogy mint ahogy szeptemberben, az év végén ismét kiszáradhatnak az amerikai bankközi piacok. Ezt elhárítandó a repo- és a kincstárjegypiacokon keresztül a Fed szignifikáns mennyiségű likviditást pumpált a rendszerbe, és ezt mostanában is folytatta. A kérdés, elegendő-e mindez az év végéig, amikor általában több pénzre van szükségük a bankoknak. A következő érzékeny dátum december 16., amikor az állam egyszerre ad el állampapírokat és szedi be a társasági adót. Mark Cabana, a Bank of America vezető kamatstratégája a Bloombergnek úgy nyilatkozott, hogy lesznek jelei a stressznek a piacokon, de szerinte nem ismétlődik meg a szeptemberi felfordulás.
A probléma azonban vélhetően nem múlik el nyom nélkül. A Nemzetközi Fizetések Bankja szerint strukturális tényezők is lehetnek az ingadozás mögött, például az, hogy a négy meghatározó amerikai bank a szabad likviditását manapság szívesebben tartja kincstárjegyekben, mint a Fednél. A jegybank, miként az Európai Központi Bank is, szívesebben hagyná az ösztönzést az államra, az eladósodottság azonban ennek korlátokat szab. A szakmai vita politikai formában is megjelent, Donald Trump elnök sem csinált titkot belőle, hogy szívesen látná a kamatokat akár mínuszban, mint Európában, a Fed azonban ezt nem tartja elképzelhetőnek.
Az elemzők nem az elnökválasztást tartják a fő kockázatnak jövőre, hanem azt, ha nem születik kereskedelmi megállapodás Pekinggel. A Reuters decemberi felmérése szerint 46-ból 32 közgazdász azt várja, hogy három hónapon belül születik valamiféle egyezség, és a konszenzus szerint egész 2022-ig változatlanok maradhatnak a Fed kamatai. A gazdasági növekedésben azonban továbbra is kockázatokat látnak az elemzők, csaknem 70 százalékuk szerint a jegybank következő lépése vágás lesz. Laza politikát sejtet az a várakozás is, hogy a Fed jövőre úgy változtatja meg inflációs célkövető rendszerét, hogy nagyobb toleranciát enged az árak növekedésének.
