Szkeptikusan fogadták az árupiacok az amerikai–kínai kereskedelmi megállapodás első szakaszának szerdai aláírását, amelyben Peking többek között vállalta, hogy a következő két évben 200 milliárd dollárral emeli az értékét, és szinte mindent vásárol majd az Egyesült Államoktól a repcétől a gabonán keresztül a kőolajig és a cseppfolyósított gázig. (A kiindulási alap a vámháború előtti utolsó teljes év, vagyis 2017, amikor 186 milliárd dollárt tett ki az Egyesült Államokból származó kínai import.)
Az viszont nem derül ki a 86 oldalas dokumentumból, hogy egyes konkrét termékekből mennyi lesz a behozatal. „A megállapodás aláírása a könnyű rész, de még nem hallottam egyetlen meggyőző érvet sem arra, hogyan fogja Kína teljesíteni a vállalásait” – mondta a Bloombergnek Ken Morrison St. Louis-i árukereskedő. Meggyőző érv lenne, ha megérkeznének az első megrendelések, és ettől elindulnának felfelé az árak is. Egyelőre azonban ennek az ellenkezője történt, az egyezményben említett nyersanyagok közül a legtöbb éppenséggel olcsóbb lett az aláírás után. A szója ára például már szerdán 1,4 százalékkal gyengült, csütörtökön pedig majdnem egy hónapos mélypontra esett vissza a határidős jegyzésekben, és tovább csökkent a kukorica, a búza és a gyapot ára is. Ebben nagy szerepet játszott, hogy Liu Ho miniszterelnök-helyettes az egyezmény aláírása után mondott beszédében megismételte: országa a piaci feltételekre alapozva vásárol majd amerikai árukat, így agrártermékeket is. A kínai állami televízió jelentése szerint később újságírók előtt kifejtette, hogy az agrárimportot a fogyasztók szükséglete, a piaci kereslet és kínálat határozza majd meg, és az egyezmény nem fogja sérteni harmadik felek érdekeit. Márpedig az afrikai sertéspestis okozta járvány miatt például szójára nincs akkora kereslet Kínában, mint korábban volt.
Elemzők és kereskedők szerint nem várható nagyobb növekedés a cseppfolyósított földgáz (LNG) importjában sem, hiába vállalta Peking, hogy a következő két évben pótlólagosan 52,4 milliárd dollárért vásárol az Egyesült Államoktól energiahordozókat. Maradtak ugyanis a válaszintézkedésként kivetett 25 százalékos kínai tarifák, és az amerikai gáz egymillió brit termálegységenként 1,5-2,5 dollárral még akkor is drágább lenne az Ázsiából beszerezhetőnél, ha Peking eltörölné a büntetőtarifákat. Vagyis az importőrök vagy kénytelenek lennének lenyelni a költségkülönbözetet, vagy pedig át kellene hárítaniuk a fogyasztókra, így az érintett nagy kínai állami vállalatok valószínűleg vonakodnak majd a nagyobb tételek megrendelésétől – mondta a Reutersnek Gavin Thompson, a Wood Mackenzie energiapiaci elemzőcég ázsiai csendes-óceáni térségért felelős elnökhelyettese.
Ahhoz, hogy Peking teljesíteni tudja a vállalásait, meg kellene dupláznia az eddigi havi importrekordot, amely amerikai kőolajból 14 millió hordó volt (2018 júniusában), LNG-ből 452 ezer tonna (2018 januárjában), kokszból pedig 957 ezer tonna (2017 februárjában). A behozatal ilyen erős növelése szakértők szerint súlyos zavart okozna a globális energiapiacon, kényszerhelyzetbe hozná Kína beszállítóit, és veszélyt jelentene az amerikai exportőrök számára is, mert túlságosan függővé tenné őket egyetlen piactól. Ebben az esetben például az amerikai kőolaj teljes kivitelének az egyharmada, a kokszénak pedig a 40 százaléka irányulna Kínába.
