Százmillió dollár alatt nincs miről beszélni a legnagyobbak között

J. J. | A minden idők legdrágább aukciós eredményeit rögzítő top 10-es listán – egyetlen kivétellel – csak olyan árveréseket lehet találni, amelyek a Sotheby’s vagy a Christie’s tevékenysége nyomán zajlottak. Ebből is jól látszik, hogy ez a két gigászi aukciósház rendelkezik a szükséges pénzügyi forrásokkal ahhoz, hogy képes legyen egy-egy remekművet a rekorderek közé emelni. Ezen a téren kifejezetten erős és kiélezett verseny zajlik, ráadásul évről évre meg kell újítani mind a sales, mind pedig a marketing által használt eszközöket. Ennek tudható be, hogy hol a kevert műfajok válnak az aktuális divattá, hol pedig az a követendő minta, hogy a nagyszabású műveket világ körüli turnéra viszik, hogy célzottan azokban a városokban tudják bemutatni, ahol jókora tőkeerő koncentrálódik. Így a potenciális gyűjtők vagy befektetők élőben is megnézhetik az eladásra kínált tételeket. De az sem ritka húzás, hogy az aukciósházak celebeket kérnek fel a művek népszerűsítésére.

A rivalizálást nagyban befolyásolja, hogy felső vezetői szinten erős fluktuáció tapasztalható a vezető intézményeknél. A Christie’st például az elmúlt három évben több fontos szakember is elhagyta, köztük Francis Outred, aki a háború utáni és kortárs művészet vezetője volt Londonban. A nevéhez köthető Francis Bacon és Lucian Freud három tanulmányának eladása 2013-ban: ez az ügylet két évig a világ legdrágább, nyilvánosan eladott kortárs művévé emelte ezeket a tételeket. Ugyancsak faképnél hagyta a Christie’st az a Loic Gouzer, aki a Salvator Mundi eladását rendezte, és aki kitalálta, hogy a darabot kortárs művek közé helyezzék el a régi mesterek alkotásai helyett. Az időszakok keverése általánosságban is az elmúlt évek legjobb ötletének bizonyult kereskedői értelemben a vevők érdeklődésének felkeltésére és ösztönzésére.

Mindenesetre az örökranglista az utóbbi hét évben (vagyis 2012 óta) nagymértékben átalakult. A legfontosabb változás, hogy százmillió dollár alatt már nem lehet bekerülni ebbe a kategóriába. Szintén látványos, hogy bár továbbra is fontos szereplő maradt, de már nem Picasso uralja a listát. Míg 2013-ban a top 10 értékének 32 százalékát a spanyol képzőművész adta, mára csupán két művel járult hozzá a legtekintélyesebb eladásokhoz, Amedeo Modiglianihoz hasonlóan. Az utóbbi azonban pénzben jócskán felülmúlja az előbbit: két aktjáért összesen több mint 327 millió dollárt fizettek, Picasso ezzel szemben „csak” 294 millió dollárt tud felmutatni. A listát a már említett Salvator Mundi című festmény vezeti, amelyért 2017 novemberében New Yorkban 450 millió dollárt fizettek. A legnagyobbak között ott van még Alberto Giacometti, Csi Paj-si (QI Baishi), Edvard Munch és Claude Monet alkotása is.

A Sotheby’s és a Christie’s az a két gigászi aukciósház, amely rendelkezik a szükséges pénzügyi forrásokkal ahhoz, hogy képes legyen egy-egy remekművet a rekorderek közé emelni