Berobbanthatja az elektromos autózás az ipari fémek keresletét és az árakat
Az elmúlt tíz évben sokszorosára nőtt az elektromos autók eladása, és a következő évtizedben még látványosabb emelkedés várható – derült ki a Commerzbank egyik friss tanulmányából. Ennek pedig egyértelmű következménye, hogy növekszik az igény a lítiumion-akkumulátorokban használatos alapanyagokra.
A Daniel Briesemann által jegyzett elemzés rámutat, hogy a tisztább környezet egyik alappillére lesz a következő évtizedekben az elektromos autózás. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint 2019-ben 2,1 millió elektromos autót adtak el világszerte, ami ugyan 6 százalékos növekedés az előző évhez képest, de még így is csupán a 2,6 százalékát adja a teljes autóértékesítésnek. A tavalyi év végén összesen 7,2 millió elektromos autó futott a világ útjain, ami ugyan nem tűnik soknak, de ahhoz viszonyítva, hogy 2010-ben ez a szám még csak 17 ezer volt, igen látványos előrelépés.
Az igazi robbanás azonban csak most várható, hiszen részben a kialakult trendek, részben az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások miatt szinte minden autógyártó megkezdi az elektromos autók piacra dobását. Szintén az IEA becslése, hogy a következő öt évben több mint 200 olyan új modell várható, amelynek a meghajtása hibrid vagy tisztán elektromos lesz. Természetesen az idei év eseményei nem kedveznek az autóeladásoknak, így akár 15-20 százalékos visszaesés is lehet az összesített gépjármű-értékesítésben 2020-ban, ennek ellenére az elektromos autókat tekintve – a legtöbb várakozás szerint – sikerül majd hozni az egy évvel ezelőtti számokat. Ugyanakkor az IEA korábbi becslése szerint a mostani, 7 millió körüli értékről 2030-ra akár 140 millióra is emelkedhet az elektromos autók száma a világon, egy további évtizeddel előretekintve pedig 400 millió fölé emelkedhet. Ez viszont már az összes forgalomban lévő autó 30 százaléka lenne.
Az elektromos autózás fejlődése elképzelhetetlen az akkumulátorok fejlődése nélkül – a folyamatot már az előző években is nyomon lehetett követni. Az autósokat elsősorban az érdekli, hogy mekkora távot lehet megtenni egy villanyhajtású gépjárművel, de a kérdésnek azért számos más vetülete is van. 2019-ben az utakon futó e-autóknak az akkujai 44 kilowattórás átlagos teljesítményt bírtak, ez a szakértők szerint 2030-ra akár a duplájára is növekedhet. Ez pedig, ha figyelembe vesszük az autók számának jelentős növekedését, brutális mértékű energiatárolási igénnyel jár majd. A most forgalomban lévő autópark akkumulátorkapacitását 170 gigawattórára becsülik, ami 2030-ra 3 terawattórára, vagyis a 176-szorosára nőhet.
Mindezeket figyelembe véve az úgynevezett akkumulátorfémek – vagyis amelyeknek kulcsszerepük van a gyártásban – iránti kereslet megsokszorozódik majd. A jelenlegi technológiával, amely várhatóan a következő évtizedben is meghatározó marad, a lítium, a kobalt, a nikkel és a magnézium az a négy alapanyag, amelyre nagy mennyiségben lesz szükség az akkumulátorgyártásban. Ezek közül is kiemelkedik a nikkel, amely a legnagyobb arányban (több mint 50 százalékkal) van jelen a lítiumion elnevezésű akkumulátortípus összetételében. Az IEA becslése szerint 2019-ben globálisan 65 ezer tonna nikkelt, 22 ezer tonna magnéziumot, 19 ezer tonna kobaltot és 17 ezer tonna lítiumot használtak fel az akkumulátorgyártás során. A hivatal legpesszimistább számításai szerint ezek az értékek megtízszereződnek 2030-ra. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a bányászati, illetve egyéb előállítási kapacitások lépést tudnak-e tartani ezzel az ütemmel. Természetesen fontos elem lesz a termelésben az újrahasznosítás, hiszen elhasználódással nem kell kalkulálni. Ugyanakkor ma még túl drága a technológia, és kicsi a mennyiség ahhoz, hogy az újrahasznosítással érdemben foglalkozzanak. Figyelembe véve, hogy az ilyen típusú akkumulátorok élettartama legalább tíz év, és a korábban említett 2010-es évben még csak 17 ezer elektromos autó volt az egész világon, az újrahasznosítás felfutása is a következő évtized kihívása lesz.
Visszatérve a bányászati kapacitásokhoz: a kalkulációk szerint a kobalt és a lítium terén – új bányák nyitásával és a technológia hatékonyságának növelésével – tarthatónak tűnik a növekedési ütem, ám a nikkel esetében kérdőjelek adódnak. Ennek oka egyrészt, hogy a nikkelnek most is számos egyéb felhasználási területe van, ami miatt már napjainkban is igen nagy mennyiségben szükséges bányászni, amire az akkumulátorgyártás igénye extra növekedésként nehezedik. Másrészt a „tiszta” nikkel, vagyis a 99 százaléknál nagyobb nikkeltartalmú érc elérhetősége egyelőre korlátozott a világban. A Commerzbank által készített, a Bloomberg adataira hivatkozó prognózis szerint 2030-ra a kereslet akár jelentős mértékben meghaladhatja a kínálatot. Mindezek alapján az emelkedő trend, amely 2016 és 2019 között egyértelműen jellemezte a nikkel árfolyamát, könnyen visszatérhet, és a következő években akár új csúcsra is kerülhet a kurzus. Ráadásul a koronavírus-járvány okozta gazdasági aggodalmak miatt februárban egy jelentős korrekció zajlott le, amely kétéves mélypontra vetette vissza az árfolyamot.
Ha az elektromosautó-gyártás, illetve a vásárlói igény még a mostani optimista forgatókönyveknél is nagyobb növekedést hoz – amire az idei év alapján jó esély mutatkozik –, akkor a többi említett fém árfolyama is növekedő pályára állhat a kereslet-kínálat arányának eltolódása miatt.
A cikk szerzője az Equilor pénzügyi innovációs vezetője.
