A megyét csak lassítani tudta a válság

Minek köszönhető, hogy ez a megye jobban teljesít, mint a hasonlóan iparosodott dunántúliak?

Már a múlt évet is jól zártuk, 8,3 százalékkal bővült a megye gazdasága, és ez jó alap volt. Az idei első negyedévben két számjegyű növekedést értünk el.

A feldolgozóipar a teljesítmény mintegy 60 százalékát adja, meghatározó a kiemelkedő, Pesthez közel fekvő Jászság, valamint a szolnoki térség. Elmaradt ettől a Nagykunság és a Közép-Tisza-vidék. A felzárkóztatást, a térség vonzerejének növelését nagyban segítené az M4-es autóút továbbépítése. A járvány hatását érzékeltük, de kevésbé, mint az ország többi része. Még így is valószínű, hogy a megye ipara az idén 6-7 százalékos növekedést fog elérni. Ami segíthetett másoknál jobban átvészelni a járványt, az a megye stabil, hosszú távra is tartósnak ígérkező termékszerkezete. Nagy súlyú a háztartási gépek, hűtőberendezések gyártása, valamint a szórakoztató elektronika, és egyedi sajátosság, hogy a megyénk – amellett, hogy kiváló agráradottságokkal rendelkezik – a hazai mezőgazdasági gépgyártás centruma, kiterjedt és megbízható beszállítói háttérrel. Ebben az ágazatban az országos termelés több mint felét adjuk.

Az év közepéig megemelkedett a munkanélküliség a megyében. Akkor ez már a múlt?

Ha nincs a járvány, akkor még jobb a teljesítmény. Reméljük, 2021 elején magunk mögött hagyjuk a koronavírust. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy elértük a teljes foglalkoztatást a megyében, pedig még emlékszünk a két számjegyű munkanélküliségi rátákra. A járvány sem okozta a munkahelyek tömeges megszűnését, bár voltak elbocsátások. Ami a munkaerőt illeti, a kereslet a jellemző. A foglalkoztatottságban előretekintve sem látok különösebb problémát. Felértékelődött a képzett munkaerő, az elmúlt két évben 22 százalék körül nőttek a keresetek. Ez még mindig nem éri el az országos átlagot, de nagymértékben szűkült az elmaradás. Bízom benne, hogy már rövid távon is eljuthatunk az átlag közelébe, és tartós fejlődés esetén akár a fölé is emelkedhetünk. Szükség is van a béremelésekre, mert bár a teljesítménytől nem lehet elvonatkoztatni, nincs más mód itt tartani a képzett munkaerőt, miközben a technológia fejlesztésére is forrásokat kell biztosítani. Jó irányba megyünk – hiszek ebben. Sokan kritizálják a képzési törvény változását, pedig nem ezt kellene tenni, hanem az adott keretek közt minél hatékonyabban továbbképezni a felnőtteket, a képzésben részt vevő vállalkozások terheit csökkenteni, és vonzóvá tenni a megyénkben a munkaerőpiachoz igazodó szakmákat a fiataloknak.

Országosan visszaestek, az önök megyéjében viszont nőttek a beruházások az első fél évben. Ez most is így van?

Igen, most is folyamatban vannak beruházások, még a hátrányosabb helyzetű területeken is. Jó lenne azonban egy-két nagyobb beruházás például a Nagykunságban. Én már régóta mondom, hogy nagyon jó helyi adottságaink lennének a honi traktorgyártás újraindításához. Évi nyolc-tízezer traktor az igény csak belföldön, ez egy nagyon jó piac lenne, és akár az exportot is megcélozhatnánk.

Az állami támogatáspolitika elegendő segítséget nyújt?

Ezzel kapcsolatban mindig nagyok a várakozások. Tudni kell, hogy mindig szűkében leszünk a forrásoknak, a támogatásra fordított állami pénzeket is be kell gyűjteni valakitől, akinél van teljesítmény. Csak annak van értelme, ha célzottan, pont azokra a területekre fektet be az állam, ahol ezzel egyértelműen a foglalkoztatást és a stabilitást segíti. A járvány idején persze érdemes támogatni, hogy a munkahelyek megmaradjanak, és a munkaerő ne vándoroljon el. Előretekintve azt sem tartom reménytelennek – bár biztosan nehéz –, hogy a külföldre távozottakat is visszahozzuk. Helyben, a megyénkben viszonylag megnyugtató, hogy a pandémia ellenére is növekedési pályán van a gazdaság, és a válság után még dinamikusabb tempóra kapcsolhatunk. Bízom benne, hogy a társas és az egyéni vállalkozásaink nemcsak fennmaradnak, hanem még tovább fog nőni az aktivitásuk, és gyarapodik a megye gazdasági teljesítménye.