Hullámsírban végzik az áruval teli konténerek

Kriván Bence | Az óceánba, tengerekbe veszett áruszállító konténerek száma hétéves rekordot döntött tavaly a hajózási világszervezet (WSC) kimutatása szerint.

A gumiabroncstól a fehérneműn át az okostelefonokig a legváltozatosabb termékeket és alkatrészeket tartalmazó konténerekből 2020-ban háromezernél is több potyogott a vízbe és süllyedt a tengerfenékre. A rekorder a 364 méter hosszú One Apus nevű hajó volt, amely november végén került viharba Hawaii partjaitól 1600 tengeri mérföldre, és több mint 1816 óriás fémdoboz hullott róla a vízbe. Ennél nagyobb katasztrófa legutóbb 2013-ban ért konténerszállító hajót, akkor a japán MOL Comfort tört ketté Jementől délre az Indiai óceánon, és magával vitt a hullámsírba 4293 konténert.

A felgyorsult világkereskedelem és a lazán vett biztonsági szabályok számlájára írható balszerencse-sorozat az idén is folytatódott, már ezernél több az elmerült konténerek száma. Érdekesség, hogy a világ legnagyobb tengeri áruszállító társasága, a dán A.P. Moller – Maersk volt a szenvedő alanya a két legnagyobb balesetnek. Januárban a kínai Hsziamen kikötőjéből Los Angeles felé tartó Maersk Essen veszített 750 konténert, míg egy hónapra rá a japán partoktól 50 kilométerre a heves viharba került és kormányozhatatlanná vált Maersk Eindhovenről önállósította magát 260 konténer egy gyors fordulatot követően. A legtöbb baleset a Kína és az Egyesült Államok közötti úton történik. Az MSC Aries Long Beachből tartott Kína felé január végén, amikor 46 konténere zuhant a Csendes-óceánba.

Clive Reed, aki egy hajózásbiztonsággal foglalkozó tanácsadó céget vezet, a Bloombergnek elmondta, hogy a sokasodó baleseteknek törvényszerű okai vannak. A fuvarozók – mintha a Need for Speed számítógépes játék szereplői lennének – a beszűkült szállítókapacitások maximális kihasználására törekednek. A járvány az e-kereskedelmet elképesztő mértékben felpörgette, az ENSZ szakosított szervének összesítése szerint a globális kiskereskedelem 20 százaléka már az interneten zajlik, ám az áruk fizikai célba juttatása döntően a tengerjárók közvetítésével történik, egyre nagyobb logisztikai felkészültséget követelve. A hajóknak minél gyorsabban kell fordulniuk a kikötők között, a rakodást is fel kell pörgetniük, hogy tartani tudják a tempót. Emiatt egyre nagyobbak lesznek, a Lego kockaként egymásra halmozott konténerhegyek pedig egyre magasabbak, stabilitási problémákat is felvetve.

A fent említett hajók alig egy-két évesek, az Essen is csak tíz éve szeli az óceánt. Ráadásul a klímaváltozás velejárójaként a tengeri viharok is egyre nagyobb pusztításra képesek. Az időre érkezés kényszere még a tapasztalt legénységet is hibázásra kényszeríti. A kapitányok kerülőút helyett inkább „átgázolnak” egy-egy viharzónán, hogy időt nyerjenek és üzemanyagot spóroljanak, a rakodómunkások pedig a konténerek biztonságos illesztésénél követnek el sokszor végzetes hibákat. Az Allianz biztosítótársaság felmérése szerint a káresetek bő háromnegyede egyértelműen emberi hibára, mulasztásra vezethető vissza. Szakértők szerint a megoldás a piaci igényekhez illeszkedő szállítókapacitások kiépítése lenne, erre azonban hosszú éveket kell még várni.

Az idei csúcsot

760

elveszített konténerrel

a Maersk Essen tartja