A fenntarthatósági standardok alkalmazása eddig csak korlátozott mértékben volt kötelező egyes országokban, és csak meghatározott vállalati körben (például tőzsdei társaságok, állami érdekeltségű vállalatok). Korábban is voltak harmonizációs törekvések, de nem valósult meg a teljes konvergencia és standardizáltság. Ebből fakadóan előfordult, hogy a jelentések nem voltak teljes mértékben tényszerűek, teljes körűek, összehasonlíthatók, legtöbbször hiányzott belőlük a befektetői szemléletmód.
A Világgazdasági Fórum és a Nemzetközi Üzleti Tanács ezért olyan egységes módszertan kidolgozását kezdeményezte, amely általános érvényű pénzügyi mérőszámokat tartalmaz, és a vállalatok által alkalmazott fenntarthatósági jelentési keretrendszerbe illeszthető. Következetes használatával az eltérő alapokon születő beszámolók összehasonlíthatóvá válnak. A megkérdezett vállalatok 90 százaléka üdvözölte egy általánosan elfogadott ESG (Enviromental Social Governance/környezetre, társadalomra gyakorolt hatás) sorvezető bevezetését.
Az egységes módszertan az alábbi négy pilléren alapul:
n Vállalatirányítás. Hogyan, milyen felelősséggel vezetem a vállalatomat? Pozitívak és fenntarthatók-e a célkitűzéseim?
n Emberek. Miként teremtek egyenlő feltételeket, egészséges, motiváló környezetet a munkavállalóim közösségének?
n Bolygó. Hogyan segítem azt, hogy a termelésem, a működésem és a fogyasztásom ne terhelje meg a bolygó erőforrásait?
n Prosperitás. Mit tesz a vállalat a gazdasági fenntarthatóság és a társadalmi jó érdekében?
Dinamikus változás megy végbe a pénzügyi világban is, amelyben a transzparencia hiánya, a közzé nem tett fenntarthatósági adatok sokkal magasabb kockázati besorolást és így magasabb finanszírozási költségeket eredményezhetnek.
Az Európai Bankhatóság hitelnyújtásról és hitelmonitoringról szóló ajánlása részletesen foglalkozik a hitelnyújtási, hitelelbírálási folyamattal. Az ajánlás következtében a bankoknak be kell építeniük az ESG-tényezőket a kockázati keretrendszerükbe. Ennek elemeként figyelembe kell venniük az ESG-tényezőkkel kapcsolatos kockázatokat is, de különösen a környezeti tényezők és az éghajlatváltozás által a hitelfelvevők pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatásokat.
„Jobb riportolni, mint nem riportolni. Tapasztalataink szerint egyetlen vállalat sem akar ad hoc adatközlési igényeknek megfelelni, ugyanakkor olcsóbb hitelt, finanszírozást és jobb ESG-besorolást szeretne elérni. Ha nincs elérhető és megbízható információ, például a szén-dioxid-kibocsátásukról, akkor az akár versenyhátrányt vagy a működési hatékonyság visszaesését is okozhatja számukra” – mondta Szabó István, a KPMG fenntarthatósági szolgáltatásokért felelős regionális vezetője.
