Az idei No Smoke Summit nemzetközi konferencián többek között a dohányzás gazdasági és társadalmi hatásait vizsgálták. Idén harmadik alkalommal szervezték meg Görögországban a dohányzással kapcsolatos ártalomcsökkentés egyik legfontosabb globális fórumát, melyen a téma legkiválóbb szakértői - orvosok, egészségügyi szakemberek, civilek, iparági szakértők, tudósok, kutatók és társadalmi szervezetek vezetői – osztották meg gondolataikat az ártalomcsökkentés legaktuálisabb kérdéseivel kapcsolatban.
Bár az emberi életet nem lehet pénzben mérni, mégsem ördögtől való elemezni, mi a pénzügyi mérlege a cigarettázásnak, illetve milyen gazdasági hatásokkal lehetne számolni egy sikeresebb ártalomcsökkentési politika esetén. Ehhez kínált fogódzókat Prof. Dr. Andrzej Fal, a varsói Wyszyński Cardinal Egyetem Orvostudományi Intézetének igazgatója és a Lengyel Népegészségügyi Társaság elnöke a konferencia másnapján tartott előadásában.
Tanulmányok szerint a hagyományos dohánytermékek fogyasztása Európában jelenleg csaknem 100 milliárd eurós költséget okoz az egészségügynek évente.
Becslések szerint a cigarettázást (a dohánytermékek közül adatok csak e körben állnak rendelkezésre) érintő 0,1 százalékos csökkenés körülbelül 22 millió euróval mérsékelné a közvetlen és 24 millió euróval a közvetett költségeket éves szinten. A professzor szerint az elmúlt fél évszázadban az egészségünket veszélyeztető hagyományos kockázati faktorok, mint amilyen tipikusan az alultápláltság, a zárthelyek levegőminősége, az ivóvízellátás és a higiénia, háttérbe szorultak az olyan új típusú kockázatokkal szemben, mint amilyen a városi levegő szennyezettsége, a közúti közlekedés, a mozgásszegény életmód és az elhízás, vagy épp a cigarettázás.
A dohányzás ugyanis komoly társadalmi kihívás, mely a világon több mint 1 milliárd embert, hazánkban pedig több mint 2 millió embert érint közvetlenül.
A cél tehát az, hogy minél többen minél hamarabb letegyék a cigarettát. A legnagyobb nemzetközi szervezetek globális célkitűzése az, hogy 2030-ra egyharmaddal csökkenjen világszerte az NCD betegségek (nem fertőző krónikus, civilizációs betegségek, melyek megelőzhetőek lennének) okozta korai elhalálozás, amit a nemzetközi szervezetek leginkább a megelőzés és megfelelő tájékoztatás átadása révén látnak megvalósíthatónak. A dohányzás hatékony visszaszorításának van egy harmadik, szintén elengedhetetlen pillére, amely nélkül ezek a célok nem teljesíthetőek eredményesen. Miközben a leszokásnál biztosan nincs hatékonyabb módja a dohányzással kapcsolatos ártalmak csökkentésének, a leszokással próbálkozóknak (önállóan próbálkozóknak 3-4 százaléka, míg a segítséggel leszokóknak mindössze 8 százaléka) nagyon kis része tud csak sikeresen leszokni.
Dr. Dimitri Richter, az athéni Euroclinic Hospital kardiológiai osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy még egy akut koszorúér-szindróma után is a betegek több mint fele egy éven belül folytatja a rendszeres dohányzást. Felmerül tehát a kérdés, hogy abban az esetben, ha a felnőtt dohányzó valamilyen okból nem szokik le, mit tehet annak érdekében, hogy a dohányzás egészségügyi ártalmait valamilyen módon csökkentse?
Számukra is biztosítani kell a lehetőséget, hogy a dohányzás ártalmait csökkenthessék, és tájékozódhassanak az ártalomcsökkentés lehetőségeiről. Ma már léteznek ugyanis a cigarettánál lényegesen (akár 70-95 százalékkal) alacsonyabb károsanyag-kibocsátással járó füstmentes technológiák, melyek – mind egészségügyi mind gazdasági szempontból - komoly előrelépést jelenthetnek az ártalomcsökkentés útján egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Bár azt fontos szem előtt tartani, hogy a károsanyag kibocsátás csökkenése és az egészségkárosító hatás csökkenésének mértéke között nem áll fenn egyenes arány, ezen termékek hosszú távú hatásait még vizsgálják. A teljes ártalomcsökkentést továbbra is kizárólag a megelőzés és a leszokás biztosíthatja, csak ezek eredménytelensége esetén jöhet szóba az alternatív technológiákról történő tájékozódás a felnőtt dohányosok körében.
Fontos kérdés az is, hogy Európa milyen utat választ ennek a problémának a megoldásában
– emelte ki Dr. Richter. Lehet, hogy Európának is követnie kellene az FDA (Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala ) példáját? Az FDA hosszú és kiterjedt vizsgálatokat végez annak érdekében, hogy a hagyományos dohánytermékek új típusú, füstmentes alternatíváit bevizsgálja, és azok forgalomba hozataláról, illetve értékeléséről véleményt alkosson. Az EU esetében azonban még az ártalomcsökkentés fogalma sem szerepel a legutóbbi uniós Rákellenes Tervben, tehát az ártalomcsökkentés utolsó, harmadik pillére teljesen hiányzik.
A cigarettázásból eredő egészségügyi költségek tehát rendkívül magasak, és ezek csökkentése időszerű lenne. A költségek csökkentésének legeredményesebb módja természetesen a dohányzás hatékony visszaszorítása és a leszokás támogatása. De mi van azokkal a felnőtt dohányosokkal, akik minden segítség, edukáció és terápia ellenére sem szoknak le? Ezen eseteknél törekedni kellene az ártalomcsökkentés egyéb formáiról történő tájékozódásra, ha az egészségükre káros hatások nem szüntethetők meg, hiszen ez az egészségügyi ártalmak mérséklése mellett a gazdasági terhek visszaszorításában is hatalmas előrelépést jelentene.
