Rekordot döntött az európai élelmiszerimport

A kiugró import ellenére az EU kereskedelmi mérlege még mindig pozitív, de beszédes, hogy míg az exportot többnyire a feldolgozott élelmiszerek hajtják, az ehhez szükséges alapanyag jelentős részben az EU-n kívülről került beszerzésre. A versenyhátrány egyértelműen érezhető az európai agráriumban, hiszen a szigorú növényegészségügyi vagy állatjóléti feltételeket a brazil, ukrán vagy éppen marokkói termelőktől semmilyen szinten nem követelik meg. A számok tehát jól mutatják: az elmúlt időszak szabadkereskedelmi megállapodásai rendre hátrányosak voltak az európai mezőgazdaság számára.

Pozitív a mérleg az élelmiszerpiacon, de az ellentmondások egyértelműen látszanak

Az EU agrár-élelmiszeripari exportja tavaly közel 240 milliárd eurót tett ki, 50 milliárd euróval meghaladva az importot. A teljes képet árnyalja, hogy az import jóval nagyobb arányban, 9 százalékkal nőtt, történelmi magasságba emelve a behozatali oldali mutatókat, ami egyúttal a kereskedelmi többlet csökkenését is eredményezte. A rekordmértékű importban ugyan a kakaó és a kávé áremelkedése nagyban közrejátszott, de egyértelműen látszik az a tendencia, hogy a Mercosur-országokból, Kanadából vagy Ausztráliából egyre nagyobb mennyiségű alapanyag áramlik be az EU-ba. 

A mérleg ugyanis hiába pozitív, a kereskedelem szerkezete sokat elmond a helyzetről:

1. Az EU-ba irányuló importot az alapanyagok – kukorica, szója, zöldség-gyümölcs – túlsúlya jellemzi (főként Brazíliából, Ukrajnából és az USA-ból).
2. Az exportot pedig a feldolgozott élelmiszerek dominálják (hústermékek, péksütemények, tejtermékek), melyek gyakran EU-n kívülről származó alapanyagokból készülnek.

Export: csökkent a Kínába és az Amerikába irányuló kivitel  

Az unió gazdaságában kiemelt szerepet játszik az élelmiszeripar, amit az is mutat, hogy az EU teljes áruexportjának közel 10 százalékát az agrár-élelmiszeripari termékek teszik ki. Az export szerkezetében kiemelkedő súllyal vannak jelen a gabonaalapú készítmények (reggelizőpelyhek, müzlik, puffasztott szeletek) és a tejtermékek – nagyságrendileg 10-10 százalékos részesedéssel. Meghatározó még a bor és a csokoládé, illetve a cukrásztermékek kivitele is. A legnagyobb célpiac továbbra is Nagy-Britannia, amely a teljes export közel negyedét tette ki. A politikai változásokat viszont jól szemlélteti, hogy az EU második legnagyobb exportpiacára, az Egyesült Államokba irányuló kivitel 6 százalékkal csökkent, ahogy a Kínába irányuló export is mérséklődött (5 százalékkal), főként a vámháború okozta intézkedések miatt, Kína 2025 végétől akár bő 40 százalékos pótlólagos védővámot vetett ki számos európai uniós tejtermékre, válaszul a kínai elektromosautó-exportot érintő EU-s korlátozásokra. Az viszont már jócskán túlmutat a politikán és a fogyasztási szokások megváltozását mutatja, hogy a bor exportja általánosságban lecsökkent (közel 6 százalékkal), főként az amerikai és kínai piacokon tapasztalt gyengébb kereslet miatt.

Import: az alapanyagok behozatala a meghatározó

A feldolgozott élelmiszerekre fókuszáló exporttal szemben az EU-s importot alapvetően az alapanyagok dominálják. Az uniós import több mint negyedét a termények behozatala teszi ki, de meghatározó még a zöldség és a gyümölcs importja is. Származási helyét tekintve Észak-Afrika a legnagyobb beszállítói régió, de meghatározó még Brazília és Ukrajna behozatala is, a sorrendben pedig felzárkózik újabban Törökország is. Jól látható tehát, hogy az import növekedése nem csak a kávé vagy a kakaó áremelkedésével magyarázható, hiszen Brazíliából például 80 százalékkal nőtt a kukorica behozatala, a marhahús pedig közel 40 százalékkal nagyobb mennyiségben érkezett be Európába.  Nem véletlen, hogy az európai gazdatüntetések fő követelése a szabadkereskedelmi megállapodások elutasítása volt, hiszen az importnyomás már eddig is óriási terhet jelentett a sokkal szigorúbb előírások mentén termelő európai gazdáknak.

Mi a helyzet az Ukrajnából származó importtal?

Ahogy már sok helyen is jeleztük, a magyar mezőgazdaság számára ez a legkritikusabb és – minden túlzás nélkül – a jövőt eldöntő kérdés. Szomszédos országként közvetlen célpiaca lehetnénk az ukrán áruknak, de ezt a magyar kormány importtilalmával eddig sikerült kivédeni. Az ukrán termékek növekvő jelenléte azonban komoly kiesést okoz számunkra az exportpiacainkon (hiszen a magyar gabona közel fele az európai piacokon kerül eladásra) és ez igaz még akkor is, ha a tavalyi évben Ukrajnában is komoly aszálykárokról számoltak be a híradások. Ukrajna és az EU közötti mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedelmi forgalma tavaly közel 16 milliárd dollárt tett ki, ami alig marad el az előző évi történelmi rekordszinthez képest (17 milliárd dollár), melyből a kereskedelem döntő többségét az Ukrajnából az EU-ba irányuló szállítások tették ki. Az Ukrajnából származó termékek legfontosabb célpiaca egyébként Spanyolország, melyet Hollandia, Olaszország és Lengyelország követ. Érdekes, de nem véletlen egybeesés, hogy ezek az országok egyben a legnagyobb kibocsátók például sonkából, tejtermékekből, tésztafélékből. Gondolhatnánk, hogy a tudatos fogyasztó elkerüli ezeket a termékeket, de nem árt tudni, hogy egy feldolgozott élelmiszeren nem az alapanyag származási országát tüntetik fel, hanem a feldolgozás helyét!