Az euróövezet éves inflációja októberben a várakozásokat jócskán meghaladva 4,1 százalékra ugrott, elérve a 2008 júliusi történelmi csúcsot. A növekedést nagyrészt a gáz- és olajárak folyamatos emelkedése miatt 23,5 százalékkal megugró energiaárak okozták. Hozzá kell tenni, hogy a fogyasztói gázárak még nem is követték le teljesen a piaci árakat, mivel a szerződések módosítása nem mind azonnal történik meg. Emellett a szolgáltatások is 2,1 százalékkal drágábbak lettek, ez azonban inkább a tavalyi alacsony bázisnak az eredménye, amiről a stagnáló havi alapú érték árulkodik. Az árnyomást tovább növelte, hogy az ellátási problémák miatt a nyersanyagok is sokat drágultak.
Mindezek hatására az októberi euróövezeti négytized százalékponttal meghaladta a piac várakozását, a szeptemberi 3,4 százalékos áremelkedést követően
– derült ki az Eurostat pénteken közzétett előzetes adataiból.
A gazdasági fellendülés a növekedési adatokban is egyértelműen megmutatkozott. Az euróövezet gazdasága 2,2 százalékkal bővült a harmadik negyedévben negyedéves alapon, ami egy éve a leggyorsabb ütem, az előző időszak 2,1 százalékos növekedését követően, és kissé felülmúlta a 2 százalékos piaci várakozást. Éves szinten 3,7 százalékos volt a növekedés, némileg szintén meghaladva az előrejelzésben szereplő értéket. Ki kell emelni azonban, hogy ez a teljesítmény azzal együtt lett magasabb a vártnál, hogy a blokk legnagyobb gazdaságának, Németországnak a növekedése 4 százalékponttal elmaradt a 2,2 százalékos várakozástól, mivel a csiphiány jelentősen visszafogta a termelést az autógyártó ágazatában. Mindezeket egybevetve az adatok alátámasztják azt a várakozást, hogy az övezet gazdasága még az év vége előtt eléri a válság előtti méretét.
Bár a növekedés egészségesnek tekinthető, az inflációs adat valószínűleg aggodalmat kelt az Európai Központi Bank (EKB) döntéshozóiban, hiszen már most több mint kétszerese a jegybank célértékének, és az elkövetkező hónapokban tovább gyorsulhat, mielőtt jövőre – több egyszeri tényező kiesését követően – lassú visszaesés következne be.
Bár az infláció nagyobb hányada – a monetáris eszközök hatókörén kívül eső – az energiaárak növekedéséből fakadt, azonban a maginfláció is 2,1 százalék lett, ami a szigorú monetáris politikát pártoló döntéshozókat megerősíti abban, hogy ideje visszavenni a rendkívüli ösztönzőket.
Christine Lagarde, az EKB elnöke az októberi kamatdöntő ülést követően elismerte, hogy a kínálati zavarok tovább tartanak majd, mint korábban gondolták, kitartott azonban amellett, hogy az infláció középtávon visszaszorul az EKB célértéke alá, így nincs szükség szigorításra.
