A világ legabszurdabb műkincsrablásai – a tolvajlás művészetében a kulcs a szemtelenség
Egy torontói galéria faláról 2018 nyarán rejtélyes módon eltűnt Banksy Trolley Hunter című, 35 ezer dollárra becsült nyomata. A biztonsági kamera felvette a műkincsrablást: egy férfi baseballsapkában, feltűrt nadrágban és felhajtott gallérral egyszerűen leakasztotta a képet, majd elsétált.
A közösségi média azonnal beindult, és a jelek egyetlen gyanúsítottra mutattak: magára Banksyre.
A teória szerint a rejtélyes művész így tiltakozott az engedély nélkül szervezett, pénzhajhász kiállítás ellen, amely szerinte áruba bocsátotta a street art szellemiségét. A történet önmagában tökéletesen illeszkedett Banksy legendájához: az ismeretlen, anarchista művész, aki mindig egy lépéssel a piac előtt jár. De hogy valóban ő volt-e, sosem derült ki, az is lehet, hogy a merész húzást maguk a szervezők követték el, ügyes marketingstratégia gyanánt.
Ember a szekrényben – műkincsrablás a Louvre-ban
1911 augusztusában Vincenzo Peruggia, a Louvre egykori alkalmazottja, munkaruhában sétált be a múzeumba, és egy szekrényben töltötte az éjszakát. Nem bonyolította túl az akciót, másnap reggel levette a Mona Lisát a falról, kivette a keretből, a kabátja alá csúsztatta, aztán egyszerűen kisétált a főbejáraton. Nem volt profi tolvaj, csak egy műkedvelő olasz, aki pontosan ismerte az épületet, és bízott benne, hogy senki sem kérdőjelezi meg, miért visz el egy festményt. Két évvel később Firenzében próbálta eladni az alkotást, „hazafias tettként” magyarázva akcióját, ahol rögtön el is kapták. Ironikus módon Peruggia nemcsak a történelem legemlékezetesebb rablását követte el, hanem akaratlanul is világhírűvé tette a képet: a Mona Lisa a lopás után vált globálisan ismert műalkotássá.
Sikoly a biztonságért
1994 februárjában, miközben Norvégia a lillehammeri téli olimpiát ünnepelte, két férfi létrával közelítette meg az oslói Nemzeti Galériát. Az ablakot betörték, leemelték Edvard Munch A sikoly című festményét, majd egy perc alatt eltűntek.
A helyszínen mindössze egy cetlit hagytak: „Köszönjük a pocsék biztonságot.”
A lopás szinte szimbolikus: az expresszionizmus ikonja, amely az egzisztenciális félelemről szól, szó szerint elrabolja önmagát a világ elől. A mű később sértetlenül előkerült, a tolvajok pedig hírhedtek lettek. Nem a szakértelmük, hanem a pimasz eleganciájuk miatt.
Picasso a kukában
2010 májusában a párizsi Modern Művészetek Múzeumából öt festményt loptak el – Picasso, Matisse, Modigliani, Braque és Léger munkáit –, összesen több mint százmillió euró értékben. A tolvaj, Vjeran Tomic, akit a francia sajtó csak „Spidermanként” emlegetett, egy ablakon át mászott be, majd türelmesen kivette a képeket a keretből, hogy elférjenek a táskájában. A történet akkor vált groteszkké, amikor a bűntársai közül egyikük pánikrohamot kapott, és egy felbecsülhetetlen Picasso-festményt egyszerűen a kukába dobott, mielőtt a rendőrök odaértek volna. A húszmillió fontot érő mű sosem került elő.
A „bocsánatkérő” tolvajok
A brit Whitworth Galleryből 2003-ban eltűntek Gauguin, Van Gogh és Picasso festményei, összesen négymillió font értékben. Másnap egy hívás érkezett a rendőrségre: a képek egy elhagyott nyilvános vécében találhatók. A bejelentés igaznak bizonyult. A műveket kartoncsőbe tekerve hagyták ott, mellé pedig egy levelet helyeztek:
Nem ellopni akartuk ezeket, csak jeleztük a biztonság hiányát.
Nehéz eldönteni, hogy ez inkább performansz volt, vagy közérdekű figyelmeztetés, de tény, hogy a „legtisztességesebb bűnözők” megtették, amit a biztosítási szakemberek sem tudtak: valóban ráirányították a figyelmet a problémára.
A tanulság talán, hogy minél abszurdabb egy lopás, annál biztosabb, hogy a festmény értéke nőni fog. A piac ugyanis – akárcsak a művészet – a történetekbe vetett hitre épül.
