Gazdasági kilátásai alapján már Európa beteg embereként kezdik emlegetni Németországot, ami a közép-európai régiónak sem kellemes fejlemény, tekintve, hogy a régió országainak legnagyobb külgazdasági partnere Németország. A pénteken közzétett német külkereskedelmi adatok ráerősítettek az aggodalmakra.
Németországban áprilisban a friss számsorok szerint 1,3 milliárd eurós külkereskedelmi többletet regisztráltak, ami 1992 óta a legalacsonyabb. A német többlet hét évtizedes múltra tekinthet vissza, öt-hat éve még 25 milliárd euró környékén volt a havi értéke. Még tavaly nyáron és ősszel is bőven havi 10 milliárdon felül jártak, idén a január borzalmas, a február ígéretes volt, de a hónap végén megkezdődött az ukrajnai háború, a remélt fellendülés elmaradt, sőt a külkereskedelmi többlet szinte teljesen felszívódott tavasszal.
A külkereskedelmi pozíció a belföldi össztermékben (GDP) számolt gazdasági teljesítmény egyik alapvető összetevője, tehát az elillanó többlet az utóbbiról sem jósol jót. Ráadásul a másik alapkomponens, a háztartási fogyasztás dinamikája sem mondható acélosnak. A német kiskereskedelmi forgalom a legutóbbi, április adatok szerint éves összehasonlításban 0,4 százalékkal zsugorodott a márciusi 1,7-es visszaesés után. (Magyarországon áprilisban 15,8 százalékos növekedést mértek.)
Németország visszakaphatja a Merkel-éra előtt kiérdemelt „Európa beteg embere” titulust – erről a Bloomberg hírügynökség írt, kiemelve, hogy az Európai Bizottság tavaszi előrejelzései szerint az idén csak Észtországban vérszegényebbek a növekedési kilátások, mint Németországban.
Mióta Brüsszel május közepén közzétette jelentését, a helyzet csak romlott. Az Európai Központi Bank befejezte teljes kommunikációs fordulatát, immár aggódik a rekordinfláció miatt, és döntéshozói ígéretei szerint júliusban kamatszigorításba kezd, a kérdés csak, hogy milyen ütemben, véget vetve a negatív kamatok korszakának. Az eközben embargót vetett ki az orosz olajra – sőt vannak, akik ugyanezt sürgetik az orosz földgázzal kapcsolatban is –, és a két tényező együtt növeli a kockázatot, hogy a magas mellé Európa még egy recessziót is kap a nyomába.
Mindezeknek az exportvezérelt és az orosz energiától hagyományosan erősen függő német gazdaság különösen kitett, nem véletlen, hogy a német gazdasági szereplők és az Angela Merkelt az ősszel váltó Olaf Scholz kancellár igyekeztek fékezni Európa orosz kapcsolatainak a romlását, majd a Washingtonból is táplált nekibuzdulást, az európaiaknak is fájdalmas Moszkva elleni büntetőintézkedések kiterjesztését.
A német külkereskedelmi többlet felszívódásának – mint az infláció elszaladásának is – egyik oka a szankciós háború volt, ami hozzájárult az energiaárak elszabadulásához.
Oroszország egyébként nem tartozott a németek legnagyobb kereskedelmi partnerei közé, 2021-ben még a 13. legjelentősebb volt, még Magyarország is valamivel több német terméket vásárolt, mint az oroszok, akiknek a német importja 32,2 milliárd dollárra rúgott. A német statisztikai hivatal jelentése szerint áprilisban összesen 0,8 milliárd eurót (kevesebb mint egymilliárd dollárt) számlált az ország oroszországi exportjának értéke, 10 százalékkal kevesebbet, mint márciusban, amikor már 60 százalékkal esett a havi összeg.
Az orosz a szezonálisan kiigazított adatsor szerint 22,6 százalékkal csökkent az év első négy hónapjában, a hatás a külkereskedelmi mérlegre azonban sokkal kisebb ahhoz képest, hogy az orosz értéke az energiaárak felszökése miatt 59,9 százalékkal ugrott meg, 15,8 milliárd euróra.
A teljes német export egyébként márciushoz képest 4,4, az egy évvel korábbihoz viszonyítva 12,9 százalékkal növekedett, folytatva a kilábalást a pandémia okozta válságból, ami akár szép teljesítménynek is nevezhető lenne, ha az import eközben nem ugrott volna meg 28,1 százalékkal éves alapon.
Nem csak az orosz relációban történt jelentős átrendeződés. Németország már eddig is messze Kínából importált a legnagyobb értékben, és áprilisban márciushoz képest 12,3 százalékos növekedést mértek, 18,4 milliárd euróra, miközben a behozatal az Egyesült Államokból 1,2 százalékkal esett, 6,7 milliárd euróra. Eközben az export Kínába 4,5 százalékkal, 8,7 milliárd euróra nőtt, az amerikai viszonylatban pedig 7,7 százalékkal, 12,6 milliárdra. Az euró egyébként az utóbbi egy évben szinte folyamatosan gyengült a dollárral és a jüannal szemben is (csak az utóbbi hetekben volt némi visszarendeződés). A külkereskedelmi pozíciót Kínával szemben azonban a jelek szerint ez nem javította.
