Hónapok óta tele a nemzetközi gazdasági sajtó a folytatódó kínai járványlezárások okozta aggodalmakkal, de csütörtökön Peking jó hírekkel állt elő. Nekik jó csak, vagy a világnak is, hogy májusban a vártnál sokkal méretesebbnek bizonyult a vártnál a világ második legnagyobb gazdaságának külkereskedelmi többlete, az idő és az elemzők mutatják meg.
Amiért nem egyértelmű a válasz: a 79,8 milliárd dolláros havi többletet – amely vastagon meghaladta az 58 milliárdos elemzői várakozást – az 16,9 és az 4,1 százalékos növekedése állította elő. Két dologról ezek az arányok biztosan nem mondanak jót: a kínai belső keresletről, illetve külkereskedelmi partnereinek exportjáról. Köztük van a Közép-Európa számára kiemelten fontos Németország is, amelynek hagyományos hatalmas külkereskedelmi többlete tavaszra szinte felszívódott.
A német export 2021-ben 120 milliárd dollár körül volt, és nekik Kína a második legnagyobb külföldi vevőjük, ők azonban csak a hatodik helyen szerepelnek az ázsiai óriás importpartnereinek a sorában. Előttük áll a Trading Economics adatai szerint a forgalom sorrendjében: Dél-Korea, Japán, az Egyesült Államok, Ausztrália – és Kína. (Aki a legutolsón meglepődött, az gondoljon Tajvanra, amelyet Kína a maga részének tekint, de ténylegesen önálló gazdaság.)
Az exportadatok javítják a kínai bővülés képét, hisz annak ellenére nőttek szépen, hogy az és a miatta felszökött pofont adtak a keresletnek Kína egyes partnerországaiban, de ugyanezért a kilátások nem feltétlenül kecsegtetők, miközben a kínai belső kereslet továbbra is gyengélkedik. Ráadásul pont a koronavírus-fronton rossz hír érkezett, Sanghaj egyik részében új kétnapos zárlatot vezettek be. A kínai részvénypiac nem is tudott megörülni a szép külkereskedelmi többletnek, és a blue-chip CSI 300 index 1,1 százalékos eséssel zárt.
Nem örültek meg a szintén gyengüléssel kezdő európai részvénypiacok és az euró sem, bár nem kifejezetten a kínai adatok miatt, hanem mert ma az Európai Központi Bank várhatóan beveri az utolsó szöget majd egy évtizedes ösztönző politikájának koporsójába és előkészíti a kamatemelések megkezdését. Az eurónak ez akár használhatna, de az árfolyamát a dollárhoz képest az amerikai fejlemények is meghatározzák, és az óceán túloldalán pénteken várhatóan csúf inflációs adatok jönnek ki, a jövő héten pedig összeül a Federal Reserve és minden bizonnyal tovább emeli kamatait.
Kínának ezzel szemben nincs inflációs problémája – bár a vállalatok költségei náluk is felszöktek –, a jegybankjuk még lazít is, hogy ösztönözze a keresletet. Washingtonban ugyanakkor azon törik a fejüket, hogy ha faragnának a Donald Trump vezette előző adminisztráció által a kínai termékekre kivetett vámokon, az az inflációs gondjaikon is enyhíthetne. A kínai kereskedelmi minisztérium csütörtökön úgy reagált ezekre az elképzelésekre, hogy ha megszüntetnék az összes ilyen többlet tarifát, az nemcsak Kínának használna, hanem az Egyesült Államoknak és a világnak is.
