Két csütörtökön érkezett újabb inflációs adat is – a szlovák és a svéd – rácáfolt arra a hamis sztereotípiára, hogy az Európai Unióban ott alacsonyabb az ahol az eurót használják, egyúttal rávilágított azoknak a problémáknak a bonyolultságára, amelyekkel az Európai Központi Bank (EKB) szembesül egy hét múlva – amikor sok év után először – kamatemelésről dönt.
Északi szomszédunk, Szlovákia 13,2 százalékos éves inflációs adatot jelentett júniusra, ami jelentősen meghaladja a 8,6 százalékos euróövezeti átlagot. Az EKB az amerikai jegybankhoz képest több hónapos késéssel – ami hozzájárult az euró egységnyi értékének a dollár alá süllyedéséhez – már világossá tette, hogy kamatemelésekkel készül szembeszállni az inflációval. Ezek az egész euróövezet – sőt Európa – gazdaságát lelassíthatják, vagy ha nem, egyes euróövezeti tagokban akuttá válhat az inflációs probléma. A balti országokban már 20 százalék körüli inflációs rátákat mértek, de a társadalmi elégedetlenség ott is nő, ahol az infláció felszökött, de még nem olyan magasra: például Franciaországban 5,8 százalékra.
A szlovák inflációs adat az eurózónában a középmezőnybe tartozik, és magasabb, mint a nem eurózónatag Magyarország rátája, 11,7 százalék. (A közép-európai régió nagy gazdaságaiban Magyarországot kivéve ugyanakkor még a szlováknál is gyorsabb az infláció, a cseheknél például 17,2 százalék.)
Az uniós országok közül Svédország sem az eurót használja, és ott is felszökött az infláció, ahogy az egész kontinensen. Hajszálnyira azonban az eurózóna átlaga alatt maradt, 8,5 százalékon, bár jóval magasabb a májusi 7,3 százaléknál. A sem az EU-hoz, sem az euróövezethez nem tartozó Svájcban csak 3,4 százalék az infláció (igaz, hogy ez is majdnem harmincéves csúcspont).
Az euró bevezetésének vannak előnyei, a felgyorsult drágulás időszakában azonban nem attól függ az infláció szintje, hogy az adott ország az eurót használja-e, hanem más tényezőktől.
