Ha drágán is, de Európa túléli a telet, végül sikerült elegendő cseppfolyósított földgázt (LNG) és olajat vásárolnia a fűtési szezon átvészeléséhez. Persze bizonytalanságok azért vannak, jelen pillanatban ugyanis számtalan csordultig tankolt LNG-szállító hajó vesztegel a tengereken, amelyek egy része a gáz árának emelkedésekor kötne ki, illetve szivattyúztatná le rakományát. Emellett kérdéses az is, hogy rendelkezésre áll-e elegendő kikötői kapacitás, és bizonytalan, hogy az LNG-terminálok teljesítménye fedezi-e a kontinens gázigényét.
Az időjárás is mentőövet dobott a kormányoknak
– ezt immár ki lehet jelenteni. Lassan november közepe van, és eltekintve az átmeneti, néhány napos hidegbetörésektől, sorra dőlnek a hőmérsékleti rekordok Európa-szerte, tehát jóformán eddig el sem indult az igazi fűtési szezon, ez a „megspórolt” gázmennyiség pedig kulcsfontosságú lehet egy, az átlagosnál hidegebb márciusi időjárás esetén.
LNG – az új varázsszó
Az Európából érkező hatalmas kereslet igencsak felsrófolta az LNG árát, ami ellehetetleníti a legszegényebb országok hozzájutását az energiahordozóhoz – írja a Bloomberg. A hatások pedig megfigyelők szerint akár a következő évtizedre is kiterjedhetnek. Rövid távon az elmaradott térségek helyzetét az energiahiány miatti gyárleállások, áramkimaradások nehezíthetik meg, de hosszabb távon a társadalmi elégedetlenség miatt kialakuló zavargásokat, kormányválságokat sem lehet kizárni. Ezek pedig nem a térségek felzárkózását, hanem elszegényedését okozhatják.
Fellélegzett a pakisztáni vezetés, ugyanis a nyári politikai zűrzavar után a hűvösebb időjárás és az esőzések átmenetileg enyhítették a gondokat, de egy hideg tél esetén nemcsak Pakisztán, hanem India, Banglades és a Fülöp-szigetek is jelentős energiahiánnyal nézne szembe,
amit a dollár erősödéséből adódó árfolyamhatás csak megerősít. A helyzetről sokat elárul, hogy az amerikai deviza erősödése miatt az országoknak a lejáró államadósság kifizetése és az üzemanyag-vásárlás között kellett választaniuk. Ebben a helyzetben a beszállítók amúgy sem adnak el szívesen nyersanyagot olyan országoknak, amelyek rohannak az államcsőd felé.
Persze a dél-ázsiai LNG-ellátók sem voltak lojálisak eddigi vásárlóikkal. Sokan közülük egész egyszerűen lemondták régen leszerződött szállításaikat, hogy a nyersanyagot drágábban, Európának értékesítsék. Raghav Mathur, a Wood Mackenzie Ltd. elemzője szerint a magasabb árak bőven kárpótolják a beszállítókat, még akkor is, ha később a szerződések megszegéséért esetleg bírságot kell fizetniük.
Élesedik az LNG-verseny
Európa közben nagy erőkkel gyorsítja a cseppfolyósított földgáz visszaalakításához szükséges terminálok építését. Elsősorban Németország, Olaszország és Finnország biztosította az alkatrészeket az üzemek megépítéséhez, Hollandia tengeri területén fejlesztett úszó terminált. Becslések szerint a földgáz iránti igény Európában 2026-ig 60 százalékkal nőhet. Az infrastruktúra azonban mit sem ér nyersanyag nélkül, így a katari és az egyesült államokbeli exportőrök mosolyogva fürdenek az európai országok vásárlási ajánlataiban. A másik oldalról nézve viszont Bangladesnek a vele nem egy súlycsoportban lévő Németországgal kell versenyeznie, ha gázhoz akar jutni.
Kudarcot vallott a megszokott defenzív politika is, amely szerint átmeneti áruhiány esetén a nemzetek – akár magasabb árat is vállalva – hosszú távú szerződésekkel igyekeznek garantálni a nekik szükséges mennyiséget.
Jelen pillanatban ugyanis a beszállítók a jövő évi transzportokat is elutasítják. Ezt bizonyítja, hogy Pakisztán nem tudta megkötni az újabb hat évre szóló megállapodását, Banglades és Thaiföld pedig felhagyott a 2026 előtt induló szerződések megkötésére irányuló erőfeszítéseivel.
Megfizethetetlen árak
Az LNG-szállítók attól is félnek, hogy ezek az országok immár nem lesznek képesek megfizetni a nyersanyag egekbe szökött árát. Félelmük nem is alaptalan: mostanra egy szállítmány értéke megközelítette a 100 millió dollárt, míg a 2010-es években 33 millió dollárt ért. A bajokat csak tetézi, hogy az évek során a dollár is nagymértékben megerősödött. Közben a pakisztáni devizatartalékok az elmúlt három év legalacsonyabb szintjére kerültek, kétéves mélyponton vannak Banglades, India és a Fülöp-szigetek tartalékai, Thaiföldön pedig 14 éves csúcsra szökött az
Új jó barát jöhet: az orosz medve
Az energiahiány már közelebb hozta egymáshoz a feltörekvő világot és Oroszországot. Shafqat Ali Khan, Pakisztán oroszországi nagykövetének szavai kifejezően foglalták össze a helyzetet:
Természetesen felvettük a kapcsolatot az orosz féllel, ugyanis mi lesz velünk, ha a gazdag országok felvásárolják az összes LNG-t?
A szegényebb országokban előtérbe kerülhetnek a „piszkos üzemanyagok”, a szén és az olajféleségek használata is.
Emellett a hazai erőforrások kitermelésének fokozása is lehet alternatíva. Összességében azonban a feltörekvő országokban is imádkoznak az enyhe időjárásért. A pakisztáni szállodák fő textilbeszállítója, a JK Group vezetője szerint 25 év után először mindössze a szükséges gáz felét kapták meg, ha azonban szükséges, áramra és szénre is támaszkodhatnak. „A bezárás nem megoldás” – hangsúlyozta.
Akár négy évbe is beletelhet, mire helyreáll a piaci egyensúly. Addig viszont a fejlődő országoknak a maradék LNG-ből kell gazdálkodniuk
– összegzett Mathur.
Szélkakasként fordul Brüsszel véleménye
Egyre kisebb az esélye a gázárplafon bevezetésének.
hanem a megugró költségek szétosztása lehet a legszerencsésebb a végrehajtó testület szerint. Ez az álláspont a tagállami vezetőkkel folytatott hétfői egyeztetés után vált világossá.
Az ügy előzménye, hogy jelentős vita bontakozott ki az unióban a gázárplafon kérdéséről az utóbbi hónapokban, az árkorlátozás mellett tette le a voksát Olaszország, Lengyelország, Belgium és Görögország. Végül a bizottság is meghajolt a tagállami nyomás alatt, és egy olyan csomagot javasolt, amely végső soron korlátozná a holland TTF gáz árát, amely irányadó a kontinensen használt gázkeverékekre vonatkozóan. Emellett a gázbeszerzéseknél egységes fellépést javasolt, bízva a tömb egészének jó tárgyalópozíciójában.
A Bloomberg szerint, míg a tagállamok eurómilliárdokat fizetnek energiatámogatás címén, Brüsszel lavírozik, egyszerre próbál kedvezni azon tagállamoknak, amelyek a gázársapka mellett vannak, de fontos célja megakadályozni az egyes gazdaságok közötti különbségek növekedését is.
