A napokban a svájci Glencore agresszív felvásárlási kísérlete – melynek során a kanadai Teck Resources bányavállalatot kebelezte volna be szőröstől-bőröstől – irányította a befektetők figyelmét ismét a réznek az utóbbi időben a kínai vártnál lassabb fellendülése és a világgazdaság lefékezése miatt kissé megtorpant piacára.
A számos iparág elengedhetetlen nyersanyagaként felhasznált színesfém tonnánként 8850 dollár körül mozgó jegyzése nagyot esett az egy évvel ezelőtti 10 230 dollárról, de havi összevetésben is elmarad a márciusi 8640 dollártól.
Hosszú távon azonban az elemzők szerint kecsegtetők a kilátások.
A hagyományosan konjunktúrafüggőnek tekintett vörös fém a zöldtechnológiákra való globális átállás következtében a jövőben nagy valószínűséggel önállósítja magát, hiszen az elektromos autózástól a napelemekig számos területen játszik majd kulcsszerepet.
Mivel tehát a zöldtechnológiák messze több rezet fogyasztanak, mint a fosszilis tüzelőanyagon alapuló iparágak, és a kínálat növekedése a következő tíz évben valószínűleg nem tud lépést tartani a kereslettel, borítékolni lehet a nyersanyag raliját.
A folyamatra ráadásul várhatóan ráerősít a nemrég elfogadott amerikai inflációcsökkentő törvény (IRA) is, amely nagymértékű adókedvezményeket és egyéb ösztönzőket kínál az olyan tiszta energiával kapcsolatos projektekhez, mint például a szélerőművek, akkumulátorok, napelemek vagy a hidrogénmeghajtás elterjesztése, amivel lendületet adhat a kínai mellett régóta eltörpülő amerikai keresletnek is.
A Goldman Sachs előrejelzése szerint 2023 és 2030 között a réz iránti éves átlagos kereslet mintegy 180 ezer tonnával nőhet, ami a jelenlegi globális felhasználás körülbelül 1 százaléka.
A bank szerint továbbá a „zöld” réz iránti kereslet, amely jelenleg a fogyasztás mintegy 7 százalékára rúg, a 2023 és 2040 közötti teljes keresletbővülés közel 50 százalékát generálhatja majd.
A McKinsey februári felmérése 2031-re évi 36,6 millió tonnás globális rézigényt prognosztizált, ami nagyrészt az energiaipari átállás eredménye lesz. A kínálat azonban – véli a cég – megreked 30 millió tonnánál. A még ennél is „optimistább” Goldman pedig 2030-ra már 40 millió tonnás keresletet feltételez.
A kínálat-kereslet mérlegének megbillenését a világ két legnagyobb gazdasága közötti egyre inkább kiéleződő feszültség is színezi. Visszatérve például az amerikai IRA-törvényhez, a jogszabály értelmében akkor részesülhetnek adókedvezményben az e-autók vásárlói, ha olyan akkumulátorokat építettek be, amelyek „kritikus nyersanyagai” bizonyos százalékban az Egyesült Államokból vagy a vele szabadkereskedelmi megállapodást kötött országokból származnak.
A réz ugyan nem szerepel a „kritikus” ásványi anyagok listáján, de egyre több politikus lobbizik már azért, hogy ezt a fémet is felvegyék rá.
A háttérben egyebek között az a törekvés áll, hogy megakadályozzák a kínai monopólium kialakulását a zöldenergia előállításához szükséges nyersanyagok felett.
A Brookings Institution tavalyi jelentése szerint ugyanis Kína részesedése a kulcsfontosságú nyersanyagok előállításában messze megelőzi vetélytársaiét.
A kobalt 73 százalékát, a nikkel 68 százalékát, a lítium 59 százalékát és a réz 40 százalékát állítják elő tiszta formában.
Emellett az ásványi anyagok felvásárlásában is vezető szerepet játszik az ázsiai nagyhatalom, különösen a lítiumot viszi, mint a cukrot, hogy saját hatalmas zöldtechnológiai iparát elláthassa.
Visszatérve az amerikai IRA-törvényhez, a megcélzott szerteágazóbb ellátási lánc növeli a költségeket, különösen az energetikai átmenet korai szakaszában, viszont a magasabb anyagárak ösztönzik is a beruházásokat.
A törvény sorsa azonban az utóbbi időben kissé bizonytalanná vált, mivel az amerikai adósságplafonnal kapcsolatos pártok közötti vitában a republikánusok a megegyezés feltételeként szabták az IRA egyes részeinek visszavonását.
Ha azonban a törvény érvényben marad, az USA, Kína és Európa a következő tíz évben még keményebben törekszik majd a gazdaság zöldítésére, amihez sokkal több rézre lesz szükség világszerte.
