Mi történt a hétvégén Oroszországban? Ál- vagy valódi puccskísérlet Vlagyimir Putyin „udvari főszakácsa”, az oroszországi Wagner katonai magánvállalat (CsVK) tulajdonosa, Jevgenyij Prigozsin irányításával? Egyértelmű válasz még nincs a történtekre.
A nyugati elemzők, beleértve két kiemelkedő térségbeli szakértőt, az amerikai Anne Applebaumot (a CNN Fareed Zakaria műsorában) és a brit Timothy Asht, egyértelműen Putyin helyzete drámai meggyengüléseként értékelték a fuccsba ment puccsot. Prigozsin hosszabb ideje nyíltan támadta a hadseregvezetést, úgyhogy a lázadás nem lehetett váratlan, hiszen még az amerikai titkosszolgálatok is jó előre értesültek róla. Továbbá az ukrán ellentámadás esélyeinek a javulását látták az általuk erősen cselekvéskorlátozottnak minősített oroszországi haderő tétlensége kapcsán.
A száraz tények
Ugyanakkor a tények alapján a kép nem olyan egyértelmű, mint azt néhányan (Applebaum, Ash) láttatják. Íme néhány szempont:
Nem dördültek el lövések, nem tört ki harc, nincsenek sebesültek vagy halottak.
Noha Prigozsin állítása szerint az oroszországi fegyveres erők csapást mértek a katonáira, ezt Moszkvában határozottan cáfolták, és máshonnan sem bizonyították. A lázadó vezető állítása szerinti 25 ezer fős Wagner-különítmény harckocsikkal, páncélozott csapatszállítókkal (BTR) akadálytalanul haladhatott több száz kilométert az M4-esen, a Don menti Rosztovot a fővárossal összekötő, csaknem 1100 kilométer hosszú autóúton.
Az egyetlen kárt a rosztovi városi hatóságok jelezték,
miután a wagneristák kivonultak a déli katonai körzet parancsnokságának is helyet milliós délnyugat-oroszországi városból. Mintegy 10 ezer négyzetméteren a harckocsijaik tönkretették a belvárosi utakat és egy T–72-es tankjuk olyan ügyetlenül állt be Rosztovban a városi cirkusz épületének főbejáratához, hogy beszorult. Amikor kikecmergett, az épület is és a tank is megsérült.
Prigozsin, aki nem tett lakatot a szájára, és – gondoskodva a puccs alatt a folyamatos médiajelenlétről, az újságírók sztorikkal, hangzatos hírekkel való „etetéséről” – teljes erőből szidta az orosz katonai vezetést, beleértve Szergej Sojgu védelmi minisztert és Valeríj Geraszimov vezérkari főnököt (akiknek a kiadását nagy hangon követelte). Ám
arra nagyon vigyázott, hogy egyszer se ejtse ki Vlagyimir Putyin nevét, ne utaljon az ország elnökére és ne támadja őt.
Az M4-es autóút Moszkvától több száz kilométerre lévő, lakott területektől távoli, mintegy 300 kilométeres szakaszát az orosz hatóságok lezárták. A Moszkva ellen induló wagnerista különítmény akadálytalanul több száz kilométert tett meg Rosztovtól a főváros irányába. De megtorpantak a lezárt útszakasz előtt – majd jött a hír: a fehérorosz elnök közvetítésével megegyeztek: a lázadással felhagynak, a vezér, Prigozsin megússza a kilátásba helyezett szigorú büntetést. Azok a wagnerista alegységek, amelyek nem vettek részt a lázadásban, szerződést írhattak alá a moszkvai védelmi minisztériummal a hadseregbe való betagozódásról. Büntetlenséget kaptak a lázadók is, a további sorsuk ismeretlen.
Putyin mint főparancsnok nem vonatott vissza egyetlen egységet sem az ukrajnai frontról, hogy azok támogassák Moszkva védelmét a csaknem két hadosztálynyi wagnerista esetleges támadásakor.
Vélhetően katonailag erre semmi szükség sem volt, mert a stratégák szerint azért ürítették ki az M4-es autóút több száz kilométeres szakaszát, hogy a gyenge légvédelemmel, nulla légierővel ellátott wagnerista menetoszlopot a levegőből rakéta- és bombatámadásokkal ezen az útszakaszon megsemmisítsék. Emellett csak a Putyin személyes védelmével megbízott FSO (Szövetségi Védelmi Szolgálat) ötvenezer embert tart fegyverben, nem számolva a moszkvai helyőrséget, a 16. Szpecnaz Dandárt, a Moszkvától 63 km-re, Ogyincovóban állomásozó 45. Különleges Szpecnaz Dandárt és az orosz Nemzeti Gárda (Roszgvargyija) mintegy 400 ezer tagját, amelyeknek legalább az egyötöde a fővárosban állomásozott.
A legalább egymilliós oroszországi haderő egyetlen alegységéről sem tudunk, amely átállt volna a lázadók oldalára.
Azaz Prigozsin – aki erre számított – ugyanabba a csapdába sétált bele, mint egykori pártfogója, Putyin, aki a 2022. február 24-én Ukrajna ellen elrendelt támadáskor azt remélte, hogy az ukrán lakosság átáll, és „felszabadítóként” üdvözli a betörő és a főváros gyors bevételében bízó orosz csapatokat. Ezen még az sem változtat, hogy több tekintélyes nyugati elemző szerint a rosztovi lakosság rokonszenvvel fogadta a lázadó prigozsinistákat. Egy videórészletre alapoznak, amelyen néhányan valóban köszöntik a már távozó, sötétített üvegű SUV-ban ülő Prigozsint. A sok telefonnal felvett és a különféle hálózatokon sugárzott rosztovi jelenetekben egyszer sem látni akár csak száz embert, akik rokonszenvtüntetést tartottak volna a lázadók mellett.
Vlagyimir Putyin és politikája elfogadottsága az orosz lakosság körében rendkívül magas, mintegy 80 százalékos.
Ezt legalább három közvélemény-kutató intézet kutatásai alátámasztják. A VCIOM, a kormány által is elismert kutatóintézet június 18-án 78,9, a középen álló FOM 79, a kormány által külföldi ügynöknek minősített és a pártatlanságára joggal büszke Levada Központ pedig 82 százalékos elfogadottságot mért az elnök esetén.
