A fogyatékossággal élő személyek helyzetének javítására irányuló EU-s fellépés kevés változást hozott a mindennapokban – állapította meg az Európai Számvevőszék a legújabb jelentésében.
Fotó: Shutterstock
A számvevők az őszi riportjainak a sora eddig így festett:
- szeptember elején jött ki a nők helyzetét elemző jelentés,
- majd a kék energia következett,
- legutóbb, októberre fordulva pedig a nagy költségvetési jelentés.
Most a fogyatékossággal élőkre figyelt az Európai Számvevőszék, és az ENSZ meghatározásából indul ki, amely szerint a fogyatékossággal élő személyek közé tartoznak a hosszú távú fizikai, mentális, értelmi vagy érzékszervi károsodásokkal élő személyek is. Ugyanakkor az Eurostat 2021-es felmérése szerint nagy a szórás abban, hogy a tagállamok miként ítélik meg az emberek szokásos tevékenységeinek egészségügyi problémák miatti, önként érzékelt korlátait.
Az általánosan elfogadott statisztika szerint az EU 16 év feletti lakosságának a negyede, nagyjából 87 millió ember él testi vagy szellemi fogyatékossággal a saját bevallása szerint.
Közöttük természetesen nagyobb számban találhatóak idős emberek, és mivel az EU lakossága is öregszik, az érintettek aránya csak nőni fog.
Miként halad a jogszabályok kidolgozása?
Mindeközben az Eurostat szerint a fogyatékossággal élőknek csak 51 százaléka rendelkezett munkahellyel 2021-ben, szemben az épek 75 százalékos mutatójával. Ez pedig konzisztens, egyben szomorú adat, mert ugyanekkora volt a különbség a táborok foglalkoztatottsága között 2014-ben is. Ebből pedig levezethető, hogy a fogyatékossággal élők nemcsak nehezebben jutnak munkához, de nagyobb a fenyegetettségük a szegénység tekintetében is.
A fogyatékossággal élő emberek az unióban továbbra is azzal szembesülnek, hogy számukra nehezebb a munkához jutás, küzdeniük kell a szegénység ellen, és számos tényező akadályozza őket a szabad mozgásban is
– összegzett Stef Blok. Az Európai Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja hozzátette: az Európai Bizottság (EB) elkötelezett, hogy segítse a fogyatékossággal élőket, ugyanakkor a fellépésnek alig észlelhető jótékony hatása, sőt, a vonatkozó jogszabályok kidolgozása is akadozik.
Hogyan kapcsolódnak az EU-s finanszírozáshoz?
A fejlődésnek útjában áll továbbá, hogy a fogyatékosságra vonatkozó kritériumok országról országra eltérőek, ami nemcsak azt gátolja, hogy az EB megbízható képet kapjon, hanem azt is, hogy a tagállamok kölcsönösen elismerjék a bizonyítványokat, jogokat és kedvezményeket.
Fotó: Shutterstock
Az Európai Számvevőszék jelentése szerint az EB a 2021–2030-as stratégiájában orvosolta a legtöbb korábbi hiányosságot, és számos kiemelt integrációs kezdeményezést javasolt, ilyen például az európai fogyatékossági kártya bevezetése vagy a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásáról szóló csomag. Ezek helyes lépések, ugyanakkor számos alapvető kérdés megoldatlan maradt, mert például
megakadt az egyenlő bánásmódról szóló irányelv kidolgozása, ráadásul a tagállamok szintjén lassan halad az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag átültetése a nemzeti jogba.
Mindezek tetejébe elégtelen az EU-s finanszírozáshoz kapcsolódás, és az EB nem követi nyomon, hogy valójában mennyi forrást fordítanak a fogyatékossággal élő személyek támogatására.
Mennyi a GDP-arányos ráfordítás?
Az Európai Számvevőszék az EU saját háza táján akként is vizsgálódott, hogy az uniós intézmények jó példával járnak-e elöl a fogyatékossággal élők foglalkoztatása terén – illetve csak vizsgálódtak volna, ám az elégtelen adatok hiányában nem jutott semmire.
Azt ugyanakkor megállapította, hogy a társadalmi elfogadásért a tagállamok a felelősek elsősorban, és ők sem teljesítenek jól. Például sokféleképpen ítélik meg, hogy ki jogosult a támogatásra, nehezen fogadják el egymás minősítéseit, ami nehezíti az EU-n belüli szabad utazást, nem beszélve arról, hogy a fogyatékossággal élőket általában is jobban sújtja a bürokrácia és valós veszély az egyenlőtlen bánásmód.
Záró megállapításai között az Európai Számvevőszék rögzítette, hogy a vonatkozó EU-s statisztikák továbbra is nagyrészt önbevalláson alapulnak, továbbá a szakpolitikai keret sokat változott az elmúlt másfél évtizedben. Mindenesetre a szociális védelmi juttatások is tág határok között mozognak: Máltán a kevesebb mint 1 százalékát fordítják erre, Dániában 5-öt, míg az EU-átlag valamivel 2 feletti.
