Belgrádot gyanúsítja egy koszovói csatorna felrobbantásával Pristina

A felrobbantott csatorna Koszovó két szénerőművét látja el vízzel, ezek az erőművek pedig az ország elektromosenergia-ellátásának mintegy 90 százalékát biztosítják, de a robbanás miatt a térség ivóvízellátása is veszélybe került – derül ki a Koha Ditore beszámolójából.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy valójában mi történt, mi okozta a robbanást, illetve azt sem, hogy szándékos robbantásról van-e szó.

Albin Kurti szerint Szerbia a felelős, a cél pedig az volt, hogy ezzel a „bűncselekménnyel és terrorista támadással” megsemmisítsék Koszovó kulcsfontosságú infrastruktúrájának egy részét. 

A koszovói kormányfő azonban 

Aleksandar Vucic szerb elnök "alaptalannak" minősítette a feltevést, hogy Belgrád állhat a robbanás hátterében, és felelőtlennek nevezte a vádaskodást, amely szerinte veszélybe sodorja a térség békéjét és stabilitását.

Marko Djuric szerb külügyminiszter ugyancsak visszautasította a Szerbia elleni vádakat, amelyeket megalapozatlanoknak nevezett. Elítélte az esetet, de arra is utalt, hogy esetleg Pristina állhat a robbantás mögött. Bizonyítékokat ő sem közölt. 

A szerb külügyi tárca vezetője a közösségi médiában arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy kezdjenek alapos és átlátható vizsgálatba annak érdekében, hogy azonosítsák és felelősségre vonják azokat, akik a bűncselekményt elkövették.

A csatornarobbanás után fokozták a rendőri jelenlétet a stratégiai fontosságú építményeknél. 

A robbanáshoz közeli Zubin Potok városban tartott a rendőrség nagyszabású razziát. Zvecan településen is fokozták a rendőri jelenlétet, miután ismeretlenek kézigránátokat hajítottak a helyi rendőrőrsre és egy közösségi épületre.

Elítélte a csatorna megrongálását a koszovói szerbek pártja, a Szerb Lista (Srpska Lista), és azt szorgalmazta, hogy a NATO parancsnoksága alatt működő koszovói békefenntartó misszió (KFOR) és az Európai Unió koszovói igazságügyi és rendőri missziója (EULEX) indítson vizsgálatot az ügyben.

Történelmi háttér

Koszovó 2008-ban egyoldalúan kiáltotta ki függetlenségét, Belgrád azonban ezt azóta sem hajlandó elismerni, és továbbra is saját déli tartományának tekinti a többségében albánok lakta területet. A két fél között 2013-ban brüsszeli közvetítéssel kezdődött a viszony rendezését célzó párbeszéd, jelentős előrelépés azonban nem történt annak ellenére, hogy a kapcsolat rendezése mindkét ország európai integrációjának a kulcsa. 

különösen azért, mert Észak-Koszovóban jelentős számú szerb kisebbség él, amelynek jogait Belgrád szerint a pristinai vezetés csorbítja, és a brüsszeli megállapodások ellenére nem hajlandó biztosítani számukra az önkormányzatiságot.