Szakadék nyílt a magyarok és a románok, az amerikaiak és az európaiak közt – a fogyasztók már szavaztak

"A gazdaság, te bolond" – figyelmeztetett Bill Clinton választási kampányában James Carville politikai stratéga. Valóban a gazdaság tükrében döntenek-e a választók, ezügyben izgalmas ellentmondásokat vetnek fel a magyar kormányváltás és az iráni háború időszakában a fogyasztási trendek. Lássuk tehát mit mutatnak a friss kiskereskedelmi adatok Magyarországon és a szomszéd Romániában, az Európai Unióban és a stratégiai szövetséges Egyesült Államokban, mert nagyon érdekes.

A kiskereskedelmi forgalom most közzétett adatai áprilisiak. Ami a magyar választás havában, az iráni háború második teljes hónapjában dióhéjban történt:

• a magyarok fogyasztása éves alapon szépen tovább nőtt, 
• a románoké éves és havi össehasonlításban is durván visszaesett,
• Amerika inkább a magyarokat, az Európai Unió inkább a románokat "másolta".

Fogyasztás: a szomszéd várak – Magyarország vs Románia

Először nézzük meg, mi történt ugyanakkor két szomszédos európai uniós tagállamban, hazánkban és Romániában.

Az áprilisi forgalmi adatok Magyarországon azt mutatták: a márciusi hatalmas nekilendülés a fogyasztásban immár oda, de ha a múlt év azonos hónapjához hasonlítunk, a 8,1 százalék után a 3,6 is szép növekedés.

Ezzel szemben a korábban "bezzeg" jelzővel emlegetett Romániában az eddigi legnagyobb, 6,3 százalékos éves visszaesést mérték a folyamatban lévő megszorítások augusztusi repülőrajtja óta.

Az éves változás trendjeiből egyértelmű a kép. A havi változás azonban már vegyít belé némi disszonanciát, és érdemes is ezt megnéznünk, ha a politikai fejlemények értelmezésére térünk.

A hatalmas fogyasztásvesztés a románoknál úgy futott le, hogy négy hónapban volt az előző hóhoz képest visszaesés, közbevetve pedig apró emelkedések, amelyek nem változtattak a lényegen. 

Magyarországon ezzel szemben csak tavaly májusban és júniusban volt némi esés, amelyek nem változtattak a pozitív képen, a választások környékére azonban hatalmas ingadozás érkezett. Márciusban 1,9 százalékkal fogyasztottak többet a magyarok, mint az előző hónapban, áprilisban azonban ebből 1,2 százalékot "visszaadtak" – és ez lényeges lehet.

Politika: zűrzavar, kormányváltás - geler a logikában

Ami a románokat illeti, kapkodhatták a fejüket 2024 ősze óta. Megsemmisített elnökválasztási eredmény, választás, kormánybukás, megismételt elnökválasztás, az EU-párti jelöltgyőzelme, majd népszerűségvesztése, megszorításokat ígérő új kormány, majd népszerűségvesztése és az EU-szkeptikus ellenzék előretörése a közvéleménykutatásokban.

A "gazdaság, te bolond" tétel itt is kapott gelert, mikor az EU- és NATO-szkeptikusokkal szemben a megszorítókra szavaztak. Ilie Bolojan kormánya azonban a tavaszra válságba futott, stabil parlamenti többsége nincs, az ellenzéki EU-szkeptikus és magyarfób AUR toronymagasan a legnépszerűbb párt.

Azaz, hogy a gazdaság számít, végül mégis felülírt mindent, miközben az EU túlzottdefcit-eljárásának malmában őrlődő Románia nem tudja megúszni a további gazdaság fájdalmakat. Hasonlóra készítette fel Magyar Péter friss kormányát is szerdán az EU gazdasági biztosa, de ne szaladjunk előre: áprilisnál tartunk.

Amit a magyar boltok forgalma mutat: éves alapon az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes üzletekben 3,4, az üzemanyag-kiskereskedelemben 9,1 százalékkal bővült az értékesítés naptárhatástól megtisztított volumene.

Csakhogy márciushoz képest mérséklődött a fogyasztás. Márpedig egy évvel korábbi fogyasztására nem emlékszik az ember, az egy hónappal korábbira viszont igen. És felfigyelhetünk arra is, hogy a márciusi üzemanyag-pánikvásárlás a magyar védett ár ellenére folyatódott. 

Vagyis márciusban a magyar fogyasztó már érezte a veszélyt, de tömött pénztárcával szépen vásárolt, áprilisra azonban már meg is ijedt, és így ment választani. Más kérdés, mekkora részük azért, mert attól tartott, egy Tisza-kormány eltörölné a védett árat – az alapproblémát azonban a korábbi magyar kormányfő szövetségese, az amerikai elnök indította háború teremtette meg.

Az Európai Unió vs Amerika

Mindebből már láthatjuk: a "gazdaság, te bolond" alaptétel ugyan gelert kapott itt, is ott is, alapvetően azonban mégis működött. De mi a helyzet születésének helyén, Amerikában, illetve az Európai Unióban?

A kiskereskedelmi forgalom az energiaválság sújtotta eurózónában már februárban megbicsaklott a hó-hó adatokban, tehát már az iráni háború kitörése előtt. Márciusban aztán 0,8 százalékkal nőtt, pedig az üzemanyagárak akkor már felszöktek – áprilisban azonban 0,4 százalékkal visszaesett. Mindez úgy köszönt vissza a hosszabb trendben, hogy a fogyasztás korábbi visszaépülése szinte kitörlődött: mindössze 1 százalék éves növekedés maradt meg, és a padlóra került fogyasztói bizalom ennél is rosszabb folytatást ígér.

 márciusban egyenesen az utóbbi évek egyik legerősebb ütemében, 1,6 százalékkal, az áprilisi 0,5 százalék előtt. A lassulás ellenére áprilisban nem kevesebb, mint 4,9 százalékkal vásárolt többet az átlagamerikai, mint egy évvel korábban.

Tehát az amerikaiknak, ha  személyesen nem is tudják a helyzetet egy évvel korábbi fogyasztásukhoz mérni (bár 5 százalék plusz azért már jelentős), közvetlen emlékeikben is nagyobb és nagyobb költés van.

Ezzel szemben mi történt a politikában? Donald Trump elnök és a republikánusok támogatottsága az év eleje óta csökkent, az elutasítás növekedett, és az eközben feljavult demokraták  csak azért nem ihatják meg előre a pezsgőt a novemberi félidős választás előtt, mert őket se kedvelik túlságosan. 

Carville tétele tehát itt is gelert kapott. Kidobni azonban az amerikai példa sem ad elegendő indokot, több okból. A "gazdaság" a választói gondolkodásban sem teljesen egyenlő a fogyasztással, és ezügyben érdemes elemezni, miért gondolhatta a magyar választók egy része is – púposra pakolva a bevásárlókocsit –, hogy a gazdaság nem jól szuperál. Emellett a tétel azért frappáns, mert a mondat rövid, de 

Az amerikaiak azt érezték, hogy habár többet költhettek, a tankolás azért drágább lett, emellett azt, hogy a véget érni nem akaró iráni háború hozott egy nyugtalanító bizonytalanságot az életükben. Az európaiak is, de ez náluk hosszú évek óta halmozódó félelmeket hizlal tovább.