MNB-kötvény: az alapok kedvence

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) ez év márciusában kezdte el újra saját kötvényeinek kibocsátását. A korábbi egyéves futamidejű konstrukció is népszerű volt, hiszen két évvel ezelőtt -- minden bizonnyal a tőzsdeválsággal összefüggésben -- 354 milliárd forintnyi MNB-kötvény volt a piacon, amiből a legnagyobb tétellel a hitelintézetek rendelkeztek.
Az idén három hónapos futamidejű értékpapírok kibocsátása kezdődött el, s a befektetési alapok váltak e piaci szegmens legnagyobb szereplőivé.
Az MNB jelentése szerint a harmadik negyedév végén a 476,9 milliárd forintnyi MNB-kötvényből 266,2 milliárd volt az alapok portfóliójában. Még érdekesebb a jelenség akkor, ha az alapok állampapír-állományának változását figyeljük meg. A harmadik negyedévben az alapok kezén lévő államkötvény-portfólió ugyanis 80 milliárd forinttal csökkent, 140,8 milliárdra, sőt a diszkontkincstárjegyek (dkj) értéke is 29,5 milliárd forinttal apadt, 84 milliárdra. Ez azt jelenti, hogy a teljes likvid eszközállomány több mint felét már a jegybanki kötvény teszi ki.
Az MNB-kötvény olyan szempontból kedvezőbb a dkj-nél, hogy az aukciót követő második napon elszámolásra kerül a befektetés, míg a dkj esetén ez csak a tárgynapot követő egy hét múlva történik meg -- mondta Bereczki Zoltán, a Raiffeisen Alapkezelő portfóliómenedzsere. Emellett forgatható, de a tőzsdére nem bevezetett értékpapírról van szó, így nem kell számolni az árfolyam ingadozásával. Ezzel pedig a befektetési alap eszközértékének változékonysága is csökken. A szakember szerint az MNB-kötvény ideális elem a pénzpiaci alapok portfóliójában, mert likvid és alacsony hozamkockázatú eszköz.
Padányi Péter, a CA-IB Értékpapír Rt. munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy az MNB-kötvény magasabb hozamot biztosít a három hónapos dkj-nél, likvidebb a lekötött betétnél és egyszerűbben alkalmazható a repokonstrukcióknál. Nem meglepő tehát az, hogy ez az eszközelem egyre nagyobb szerepet kap a rövidebb durationt (átlagos hátralévő futamidő) preferáló portfóliókban.
A "régi-új" MNB-kötvény megjelenése azonban felhívta a figyelmet egy újabb szabályozási pontatlanságra is. Az értékpapírtörvény (éptv.) fogalommeghatározása szerint az állampapír a magyar állam, illetve az MNB által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Az akkori megfogalmazást az indokolta, hogy az MNB látta el az államadósság menedzselését, ez azonban később az Államadósság Kezelő Központ feladata lett. A jegybank kötvénye az értékpapírjog szerint továbbra is állampapír, míg a gyakorlatban nem az, hiszen célja a kamatszint karbantartása, nem pedig az állami költségvetés finanszírozása.
A befektetési adóhitel számítása 1999-től szigorodott, így ma már az annak alapjául szolgáló éves átlagos befektetésállomány számításánál az állampapír csak korlátozottan vehető figyelembe. A személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-tv.) nem határozza meg az állampapír fogalmát, ezért a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége még 1998 végén állásfoglalást kért a Pénzügyminisztériumtól. Információink szerint akkor a hatóság az állampapír fogalmát csak a magyar állam által kibocsátott értékpapírokra használta. (Ez egyébként olyan furcsaságot eredményezett, hogy például a folyószámlán tartott pénz után járt az adóhitel.) Az MNB-kötvény viszont -- hosszabb szünet után -- csak az idén márciusban jelent meg újra. Úgy tudjuk, hogy az alapok sem egységesek a probléma megítélésében, így a jegybanki papírt eltérően tartják nyilván az adóhitel szempontjából. Az adóév végének közeledtével viszont sürgető lenne e nagy súlyú eszközelem adójogi sorsának tisztázása -- több tíz ezer kisbefektető adóhitelének mértéke változhat jelentősen annak függvényében, hogy állampapírként kell figyelembe venni az MNB-kötvényt, vagy sem.