Jövőre drágul az acél

Az USA-t ért szeptemberi terrortámadások kedvezőtlen gazdasági hatásai miatt tovább gyengült az acéltermékek iránti kereslet, így, nyersacélban számolva, a tavalyi csaknem 5 százalékos emelkedés után az idén összeségében már közel 3 százalékos igénycsökkenésről szólnak a becslések. Az össztermelés viszont az első tíz hónapban alig mérséklődött. A szeptemberi acélipari csúcs eredménye is csak a decemberi újabb találkozó elfogadása volt.

A fokozódó kínálati nyomást természetesen megérezték a világpiaci acélárak is, amelyek novemberben már az 1998. végi, azaz az ázsiai pénzügyi válságkori szint alá süllyedtek. A melegen hengerelt acélok tonnánkénti napi átlagára például az USA-ban 226, az EU-ban (exportra) 210 dollárra esett. Egyes elemzők szerint azonban a megvalósult és a várható termeléskorlátozások, valamint az USA-beli gazdasági konjunktúra újbóli beindulása nyomán jövőre 20, 2003-ban pedig 10 százalékot meghaladó drágulás is lehet.

A nagy cégek - a dél-koreai Poscótól a francia Usinorig - ugyanis kezdik visszafogni termelésüket. Az USA-beli gyártók állítólag 20 százalékos, azaz összesen mintegy 22 millió tonnás kínálatcsökkentést terveznek. A legnagyobb amerikai acéltársaság, a kassai acélmű tulajdonosa, a US Steel negyedik negyedévi kapacitáskihasználása már mintegy 66 százalékra csökkent az előző háromhavi 83-ról.

A kínálat globális visszafogásával talán elejét lehetne venni a további piacvédelmi intézkedéseknek, amelyek már-már újabb transzatlanti kereskedelmi háborúval fenyegetnek. Az Európai Unió (EU) ugyanis haladéktalanul a Kereskedelmi Világszervezet, a WTO vizsgálatát kéri, ha az USA az uniós acéltermékeket büntetővámokkal korlátozza - jelentette a Bloomberg az illetékes brüsszeli biztosra, Pascal Lamyra hivatkozva. Az USA külkereskedelmi bizottsága december elején 40 százalékig terjedő vámok kivetését kérte a Bush-kormánytól, négyéves időtartamra. Bush elnöknek két hónap alatt kell döntenie.
Az amerikai acélgyártók azért követelnek újabb kiterjedt piacvédelmi intézkedéseket, mert a felfutott importot okolják az ágazat utóbbi évekbeli csődhullámáért. (Az USA-ban 1997 vége óta 25 acéltársaság kényszerült csődeljárás kérésére, köztük olyan meghatározó termelők, mint az LTV vagy a Bethlehem Steel.
Pascal Lamy szerint az USA-nak inkább a saját háza táján kellene sepregetni, az EU acélipara ugyanis az elmúlt két évtizedben radikális fogyókúrán esett át, mintegy a felére apasztotta a munkahelyek számát, és más költségcsökkentő intézkedéseket is hozott. Az USA acélgyártói egyébként is már komoly piacvédelmet élveznek, aminek hatásaként az amerikai import mintegy 25 százalékkal gyengült az elmúlt 12 hónap során.

Brüsszel ugyanakkor maga is fokozottan figyeli az acélimport alakulását, attól félve, hogy az USA-ból kiszoruló acéltermékek főleg az EU piacát árasztják el. Ez a félelem újabb piacvédelmi intézkedésekben nyilvánulhat meg, aminek magyar szállítók is kárvallottjai lehetnek. Ismeretes, hogy az Európai Bizottságnak még e hét végéig döntenie kell, hogy jogosnak találja-e azt a vádat, miszerint hat országból, köztük hazánkból importált melegen hengerelt acéltekercsek dömpingje súlyosan sérti az uniós társaságok érdekeit. Az érintett Dunaferr, valamint a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés egyaránt indokolatlannak tartja a vádat, azt remélve, hogy a magyar termékek ellen végül mégsem indul eljárás. Az ügyben Martonyi János külügyminiszter is levélben interveniált Pascal Lamynál.