Zavaros tulajdonosi viszonyok

A vásárlói klubok felett januártól a gazdasági tárca őrködik majd. Az e tevékenység szabályozására szolgáló törvény azonban igen ellentmondásos, több passzusában is mintha hitelintézeti jellegű jogosítványokat adna a társaságoknak. A három piacvezető cég pedig - amelyek nyilvánvalóan mintául szolgáltak a jogalkotóknak - tulajdonosi szerkezete és egymáshoz fűződő viszonya miatt egy pénzügyi felügyeleti vizsgálatot aligha állna ki.

A Promo-Indra jelenlegi, kizárólagos tulajdonosa két kiskorú. A Poligrupo többek között egy Kajmán-szigeteken bejegyzett társaság birtokában van, de tulajdonosai között megtalálható a felszínen a konkurensének számító Carion Rt. is. Még egy elgondolkodtató összefüggés: a Carion tulajdonosa, Ötvös Géza 1994-ben nem egészen öt hónapig a Promo-Indra ügyvezetője, felügyelőbizottságának tagja volt. Ez önmagában még nem is lenne furcsa, hiszen logikus, hogy a vezető menedzserek a szakterületüknek számító üzletágban mozognak. Ötvös azonban ezzel egyidejűleg már a Carion elnök-vezérigazgatója volt. Az persze nem zárható ki - bár igen nehéz elképzelni -, hogy egy cégnél gyanútlanul alkalmazzák a vetélytárs első emberét.

A fogyasztói csoportokról szóló, január 1-jén életbe lépő 186/2001. számú kormányrendelet előkészítésében ezek a cégek információink szerint különállókként, sőt szakmai szervezet képviselőjeként vettek részt. A jogszabály bevallottan portugál mintát vett alapul (a Poligrupo tulajdonosai között egy portugál cég is megtalálható). A Gazdasági Minisztériumban a kodifikációval foglalkozó hölgy a helyszínen tanulmányozta ezt a megoldást. Egy olyan úton, amelyről többek előtt annak terhesen luxus körülményeiről panaszkodott (vajon a szaktárca finanszírozott egy ilyen utazást?).

A törvény mindenesetre szentesíteni látszik az említett cégek gyakorlatát, bár néhány előírás valóban előrelépést jelent az eddigiekhez képest. Például az, hogy a vásárlói klubok hirdetéseiben jól láthatóan szerepelnie kell annak, pontosan mit is csinálnak. Jövőre tehát nem lehet, mint az még ma is sokszor előfordul, a pénzkölcsönzés álcája mögé bújva ügyfeleket toborozni. (Az ilyen szisztéma egyébként nem is a nagyokra, hanem inkább a sok kisebb ügyeskedő vállalkozásra jellemző.)

A fogyasztói csoportokat szervező cégek számára a rendelet kötelezővé teszi a részvénytársasági formát. Az ezzel együtt járó 20 millió forintos alaptőke-követelmény mellé még vagyoni biztosítékot is előír, amely az ügyfelek megelőző évi befizetéseinek nyolc százalékára, de legalább húszmillió forintra kell hogy rúgjon.

A legnagyobb probléma egyébként éppen az, hogy ez a rendelkezés a potenciális ügyfeleket látszatbiztonságba ringatja. A paragrafusokat böngészve ugyanis rá kell jönnünk, hogy a vásárlói klubokba belépőket valójában édeskevés garancia illeti meg. Nem egy részvénytársaságot láttunk már, amely teljes alaptőkéjét elvesztette, a vagyoni biztosíték pedig élénk üzletmenet esetén igen csekélynek látszik.

A fogyasztói csoportok felügyelője egyébként csak hosszas vita után lett a Gazdasági Minisztérium és nem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). Ez egyértelműen azt jelzi, hogy a rendelet alkotói szerint a klubokat fenntartó cégek nem végeznek pénzügyi tevékenységet. Nehéz azonban másra gondolni akkor, amikor a rendszer tartalmaz előtakarékoskodási, illetve részletfizetési elemeket, és létezik kezelt vagyon, amelyhez óhatatlanul hozamok és költségek kapcsolódnak.

A pénzügyi vállalkozásokat (bankok, brókercégek, lízingesek) a jogszabályok igen széles körű garanciarendszer működtetésére kötelezik, amit a PSZÁF rigorózusan ellenőriz. Ehhez megvan a megfelelő gyakorlata és apparátusa. Pénzügyi licencet pedig a felügyelettől csak tiszta, átlátható és stabil anyagi háttérrel rendelkező tulajdonosok remélhetnek.

A fogyasztói csoportokról szóló kormányrendelet a tulajdonosokkal kapcsolatban csupán annyit ír elő, hogy ilyen klubot csak büntetlen előéletű személy szervezhet (eddig persze még ilyen megkötöttség sem volt), és az ezt a tevékenységet gyakorló cég semmi mással sem foglalkozhat. Az inkoherencia egyébként utóbbinál (is) világosan kiolvasható a jogszabályból. A szervező ugyanis, amelynél a hetedik paragrafus előírja az előbbi tilalmat, a második paragrafus 1/c pontja szerint segít a megvásárolandó dolognál a "beszerzésben, kiválasztásban". Ilyen típusú közreműködés egyébként a 19. paragrafusnál is felbukkan.

Igazán aggasztónak azonban azt találhatjuk, hogy a rendelet nagyvonalúan mellőzi - többek között - annak meghatározását, hogy pontosan hogyan is kell kezelniük a szervező cégeknek a fogyasztók pénzét. A jogszabály több helyen mintha kifejezetten kötelezné a szervezőt arra, hogy nyúljon hozzá a csoport által befizetett összegekhez. Az ötödik paragrafusban például az szerepel az úgynevezett (egyébként külön nem részletezett) dotációs tőkével kapcsolatban, hogy az "hitelezői igények kielégítésére biztosítékot nyújt". (Ha ezek a társaságok nem végeznek pénzügyi tevékenységet, akkor vajon milyen hitelügyletre gondolhatott a jogalkotó?)

Az előírások alapján úgy tűnik, a becsületesen működtetett vásárlói klubok előnyét (igen alacsony költségek) sikerül majd úgy eltüntetni, hogy a jogalkotók ezért cserébe valódi biztonságot nem adnak. A dolog egyébként is mintha fából vaskarika lenne. A tapasztalat szerint ugyanis fogyasztói csoportba eddig olyanok léptek be, akik nem számíthattak a bankoktól hitelre. A pénzintézetek azonban az utóbbi időben általánosan elfogadják biztosítékként az ingatlant, és az áruvásárlási kölcsönökkel is bőkezűbben bánnak. Elképzelhető tehát, hogy sokan egyszerűen tájékozatlanságból választják a vásárlói klubokat. A jövőben legalábbis gyaníthatóan így lesz.

A jogszabály előírásai alapján ugyanis az egészen biztosan megjósolható, hogy a fogyasztóknak megdrágul az ilyen módon való pénzhez jutás. Ráadásul a bankokkal ellentétben itt nem is lesz módjuk arra, hogy a piaci ajánlatokat a rájuk háruló többletteher szempontjából összehasonlítsák. (A pénzügyi vállalkozásokkal ellentétben ugyanis ennél a formánál nincs sem kötelezően meghirdetett kamat, sem pedig a kölcsönök összes terhét kifejező hiteldíjmutató, miközben a részvénytársasági formából és több egyéb előírásból, a különböző díjakból és jutalékokból költségük akad bőven.)

Persze amennyiben a talpon maradó meghatározó szereplők között olyan szoros az összefonódás, hogy tulajdonképpen egynek tekinthetők, akkor a választási szempontoknak nincs is igazán jelentőségük.