Még mindig nem önálló üzletág

Míg az Európai Unióban a vállalkozások rövid távú hitelezésében 2,54 százalékos szeletet hasít ki magának a faktoring, addig Magyarországon a 2001-es adatok szerint mindössze 0,63 százalékos a részaránya ennek a termékfajtának. A növekedés az elmúlt évekhez képest így is számottevő, hiszen a tavalyi 135 milliárd forintos faktorált forgalom 31 százalékkal múlja felül a 2000-es adatokat. Ezen belül örvendetes, hogy a belföldi faktorálások volumene csaknem 80 százalékkal nőtt, míg a nemzetközi faktoringé alaposan visszaesett.

A szállítói követelések megvásárlásán alapuló faktoring fő problémája továbbra is az, hogy nem sikerült igazán önálló üzletággá fejlődnie: a piacon e szakterülettel döntően továbbra is a pénzintézeteken belül foglalkoznak. Bár ma már faktoring-szerződések kötésére van mód az Magyar Külkereskedelmi Banknál, a Raiffeisen Banknál, a Citibanknál, a CIB-nél és a HVB Hungarynál is, olyan pénzintézeti tulajdonú cég, amely kizárólag e területtel foglalkozik, egyedül a K&H és az osztrák Intermarket Bank AG 50-50 százalékos tulajdonában lévő, tavalyi 45 milliárdos faktorált forgalmával abszolút piacvezető Magyar Factor Rt. (MF).

A nyugati példák szerint e területtel döntően banki tulajdonban lévő, ám külön társaságként működő cégek foglalkoznak - tájékoztatta a Világgazdaságot Martinkó Károly, az MF elnök-vezérigazgatója. Hasonló folyamat figyelhető meg Cseh- és Lengyelországban is, ahol már több, kizárólag faktoringgal foglalkozó társaság is megjelent.

A lényegi különválást az teszi indokolttá, hogy a faktorálás messzemenően másfajta szemléletet követel meg, mint a klasszikus banki gyakorlat. Faktorálás esetén ugyanis nem a hitelt kapó, a szállító kockázati szempontú vizsgálata a fontos, hanem a szállító termékeit átvevő vásárló vizsgálatára van szükség. Mindezt nehéz behelyezni a banki kockázatértékelési modellbe. Arra pedig, hogy a bankok saját szervezetükön belül külön faktoringapparátust hozzanak létre, ma még nem igazán vállalkoznak a pénzintézetek. Ennek következtében viszont a faktoring ott nem más, mint a vállalatok rövid távú hitelezésének egyik olyan eszköze, amelyet a bankok nem egy esetben egyfajta prémiumtermékként ajánlanak fel legjobb ügyfeleiknek. Márpedig ez a lehetőség pont azoknak a cégeknek jelentene igazi megoldást, amelyeknek mindennapi tevékenységük finanszírozásához volna szükség forrásokra.

Ma, amikor a legtöbb áru és szolgáltatás esetében a vevők széles piacról válogathatnak, aligha várható, hogy bármilyen szakmai, kamarai szerveződés képes lesz megtörni azt a tendenciát, hogy a vásárlók beszállítóiknak egyre távolabbi fizetési határidőket szabnak meg. A 30 napos teljesítés a multiknál már kiemelkedően jónak számít, mind többen várják el szállítóiktól, hogy egyezzenek bele a 60, 90, sőt 120 napos fizetési ciklusba. Mindez még a komoly tőkeerejű szállítóknak is nehézséget okoz, ám a kisebb társaságok számára már-már finanszírozhatatlan feltételeket teremt.

A faktoring révén ugyanakkor a szállító szinte a számla kibocsátásának pillanatában az azon szereplő érték jellemzően 80 százalékához kölcsönként hozzájuthat, míg a fennmaradó részt a számla ellenértékének beérkezésekor - a faktordíj és a kamat leszámolása után - utalja át a faktorcég. Az MF-nél az átlagos hitelkamat 13-14 százalék között mozog, míg a faktordíj 1 százalék körül szór - tájékoztat Martinkó Károly.

A szakemberek szerint a faktorálás sokat lendíthetne a forgóeszköz-hiányos kis- és középvállalkozások piacra jutásán. Ezt felismerve az MF a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvánnyal még 1999-ben ajánlásokat fogalmazott meg, amely révén mód nyílt volna arra, hogy a faktoring tevékenységhez a vállalkozások a kormány beszállítói célprogramjából, illetve a Széchenyi-terv kis- és középvállalkozások fejlesztéseit segítő programjából kamattámogatást szerezhessenek.

Az előzetes tervekből mindeddig nem lett semmi. Martinkó Károly ezt jórészt annak tudja be, hogy mindeddig nem sikerült megfelelő érdekérvényesítő szervezetbe tömöríteni a faktoringgal foglalkozó társaságokat. Tavaly novemberben ugyan kifejezetten e célból ültek össze az immár két éve rendszeresen találkozó szakma fő képviselői, ám nem sikerült összehozni azt a 10 tagot, akivel megalakulhatott volna a magyar faktorszövetség.

Az önszerveződés mellett fontos lehet az is, hogy a vállalkozások maguk is megismerkedhessenek a faktoring lényegével, előnyeivel. Ezt felvállalva az MF - amely egyébiránt több bankkal, így az Erstével is aktív kapcsolatot tart fenn - az elkövetkező hetekben konzultációt szervez több megyeszékhelyen.

Nagy László Nándor