Olcsó részvények a hazai tőzsdén

A tőzsdei árak egy-egy jelentősebb felfutása után - ilyennek minősíthető a budapesti piac elmúlt fél éve is - a befektetők általában több figyelmet fordítanak arra, mely részvények maradtak viszonylag alulárazottak. Ennek megítélése persze korántsem problémamentes, s a magyar tőzsdén ráadásul jóval nehezebb is, mint a fejlett tőkepiacokon. Budapesten főként a külföldi befektetők által is tömegesen vásárolt blue-chipek azok, melyeknek árfolyama - különböző mutatókon keresztül számolva - megközelíti a nyugati részvények árszintjét, a legolcsóbb papírok a jóval kisebb tőkeértékű kibocsátók alacsonyabb likviditású részvényei.

A részvények árszintjét a legegyszerűbb módon az árfolyam és az egy részvényre jutó nyereség hányadosából számított P/E mutatóval szokták felmérni (bár ez kétségkívül nem túl szofisztikált megközelítés). Probléma, hogy az általában használt előre mutató P/E-ket (amikor a nevezőben a várható nyereség szerepel) a kis magyar részvényeknél nem lehet alkalmazni, mivel nem beszélhetünk piaci várakozásokról a jövőbeli eredményeikkel kapcsolatban. Ezért az összehasonlításhoz csak múltbeli P/E hányadosokat használhatunk. A minimálisan elvárható likviditás miatt csak az A kategóriában szereplő társaságokról érdemes beszélni, a tavalyi évet veszteséggel záró társaságok részvényeit (Antenna Hungária, Graphisoft, Humet, Synergon) pedig figyelmen kívül hagyjuk.

A tavalyi számok alapján a legalulárazottabb részvénynek a Prímagáz látszik, melynél a részvényenkénti nyereség meghaladta a 400 forintot. A képet árnyalja, hogy az eredmény mintegy fele egyszeri tételnek - a cég budaörsi telephelyének eladásából befolyó összegnek - tulajdonítható. Ráadásul a gázárakkal kapcsolatos bizonytalanság aligha tesz jót a társaság megítélésének, a kedvezőtlen szabályozás miatt például 2000-ben több mint 4 milliárd forintos veszteséggel zártak.

Rendkívül olcsónak tűnik a Zalakerámia is: a részvény jelenlegi ára a tavalyi nyereség mindössze négy és félszeresének felel meg. A kockázat persze innen sem hiányzik: egyrészt a cég fő tulajdonosa a piacon meglehetősen átláthatatlannak tartott Arago Holding (mely mostanában a Gazprom-hátterű Általános Értékforgalmi Bankkal viaskodik a Zalakerámia ellenőrzéséért), másrészt a tavalyi profit jelentős része csak a devizahiteleken keletkezett árfolyamnyereségnek köszönhető.

Viszonylag problémamentes befektetés lehet ugyanakkor a Zwack, mely jelenleg mindössze 5,6-es P/E-vel forog a tőzsdén. A likőrgyártó részvényei kiemelten ajánlhatóak az óvatosabb befektetőknek, jelentős az osztalékfizetési ráta, viszont nem túl nagyok a növekedési kilátások. Némi negatívumot jelenthet, hogy a cég jövedelmezősége tavaly enyhén romlott. Valójában azonban a profit így is meghaladta a vezetés által tervezettet, s a visszaesés elsősorban a márkaépítésre fordított marketingkiadások megugrásának a számlájára írható, ami pedig hosszabb távon jól megtérülő befektetésnek bizonyulhat.

Az elmúlt hetek jelentős drágulása ellenére még mindig meglehetősen alacsony P/E mellett kereskednek az Inter-Európa Bank részvényeivel. A bizalmatlanságot legfeljebb az magyarázhatja, hogy a pénzintézet a korábbi években meglehetősen gyenge eredményeket tett közzé. Vonzó lehet viszont, hogy a részvénystruktúrában olyan változtatásokat határoztak el, melyek megkönnyíthetnek egy esetleges felvásárlást.

Fundamentális alapon rendkívül alulárazott a BorsodChem, melynek a tavalyi nyereséggel számolva csak 6,4-es a P/E hányadosa. A vegyipari cégtől egyértelműen az tartja vissza a befektetőket, hogy két fő tulajdonosa, a CE Oil & Gas és a Milford Holdings meglehetősen "gyanús" körülmények közepette vásárolta be magát a társaságba, s szándékaik azóta sem teljesen ismertek.

Ugyancsak jelentős felértékelődésen ment keresztül az elmúlt hónapokban a Globus, de a konzervipari részvény még most is alacsony P/E-t tudhat a magáénak. Talán nem véletlen, hogy a társaságban fantáziát látott az aktív részvényesi szerepvállalásairól ismert Templeton alapkezelő, mely a közelmúltban jelentős pozíciót épített ki a Globusban. A 8-at alig meghaladó P/E-vel forgó Pannonplast és Danubius szintén viszonylag alulértékelt - főként a nemzetközi szektortársakkal való összevetésben -, s mindkét papírtól legfeljebb a gyenge likviditás tarthatja távol a befektetőket. (OP)

Munkatársunktól